Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

Csorda a Somos-bércen (1930) Az erdei tisztások, a legelőterületek viszonylag kis létszámú állatcsoportok ellátását biztosították. Mivel a legelők elég rossz minőségűek, gyér füvű térségek voltak, vigyázni kellett arra, hogy ne sokáig legeltessék egy helyen az állatokat, mert a felső növényt is kitaposta az állat, s ezután egyre gyérült a fű. A kis területek és a legelők védelme miatt a falvak lakói több kisebb csordára osztották az állatállományt, és igen ésszerűen legeltettek. Általában három csordát tartottak. A településektől legtávolabb legeltették a növendékállatokból álló gulyát. A gulya kihajtása tavasszal, május 1 -je és 15-e között történt, amikor megengedett az idő. A gulya nem járt naponta haza. Csak a közelmúltban vált szokássá, hogy a növendékállatokat hetente egy-egy alkalommal hazaengedték sózásra. A fejősteheneket csordára járatták. Két csorda volt. A kiscsordát a frissen ellett kisborjas tehenek alkották. Ezeket az állatokat minden délben hazaengedték fejesre, itatásra. A gazdaasszonyok itatás után takarmánnyal látták el a teheneket,