Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

jukat. 20-25 kg fát cipeltek a hátukon, amiért szerencsés esetben 40-50 fillért kaptak a két világháború között. Borsodgesztre, Vattára, sőt Mezőkövesdre is eljutottak alkalmanként a faárus asszonyok, fiúk.

24 A fa értékesítésében a férfiak, a fuvarosok szerepe volt domináns. A tűzifának ősszel volt nag}' keletje. A fuvarosok házhoz is szállították a fát és a megrendelő udvarán lerakták. Ennél sokkal fontosabb szerepet játszott életükben a vásár, a miskolci Tetemvárnál lévő fapiac, ahová a fát kocsiszám vitték árulni. Sok fát értékesítettek még Diósgyőrben, Mezőkövesden és Egerben is. Az erdészettől jutányosán megszerzett fát általában 2—4-szeres áron tudták értékesíteni. A fa ára azonban nehéz időszakokban — amikor nehezen lehetett élelemhez jutni —, nagyon alacsony volt. A répáshutai fuvarosok az 1920-as években egy rakomány (14—18 q) fáért 2-5 q gabonát is kaptak cserébe. A második világháborút követő években 1—2 vékáért is odaadtak egy szekér fát.

25 A faárusok, ha tehették, akkor szívesebben értékesítették pénzért a rakományt, mert így kedvezőbben vásárolhattak élelmiszert. Az erdei termékek gyűjtögetése mindennapos volt a falvak lakóinak életében. Ez a tevékenység egy-két kivételtől (gomba, vad gyümölcs) eltekintve a nők feladata volt és az értékesítést is az asszonyok végezték. Az erdei termékek gyűjtögetésének gazdasági jelentősége nem hasonlítható össze a fáéval, de meghatározó volt a hutás falvak népességének élelmezésében, és a fölösleg értékesítése némi jövedelmet biztosított a családoknak. Eg}' 19. század eleji feljegyzés a Bükk-vidék népéről szólva megemlíti, hogy „Vannak mostoha évek, midőn 24 Tóth A., 2001. 48-49. 25 VigaGy., 1986. 87.