Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

felrakása 3—4 emberrel számítva 2 napig tartott és a tapasztás még legalább egy napot vett igénybe. A kész kemence neve mészkemence (pec vagy kopec) volt. Egy átlagos méretű mészkemence felépítéséhez 30 tonnányi kőre volt szükség. A mészégetéshez szükséges fát az erdészettől vagy a közbirtokosságtól vásárolták. Gyakorlatilag mindenféle száraz fa megfelelt a kemencék fűtésére. Állítják, hogy egyes fafajták hatással voltak a mész minőségére. A cserfa és a tölgyfa barnás színt kölcsönzött a mésznek, a legfehérebb bükkfától lett. A nagyobb kemencéhez 30—50 köbméter tűzifa kellett. A mészkő kiégése 72 órás állandó tüzelést igényelt. Este vagy korán reggel gyújtották be a kemencét. Kezdetben csak nagy fával tüzeltek, hogy elérjék a kellő hőfokot. A tüzelés szakértelmet igényelt. Mindig oda kellett dobni a fát, ahol barnulni kezdett a kő. A tűzbe vetett 2—3 méteres hosszúságú rönkfákat görgők (srotd) segítségével helyezték a tűzbe és egy hosszú rúddal (stik) igazították a megfelelő helyre. Gallyfával tüzelve ágas rúddal (soská) tolták beljebb és beljebb az ágakat. Tüzelés közben az eső nem árthatott a kemencének. A gond csak abból adódott, ha a víz befolyt a kemence száján, mert az ilyenkor felrobbant a hirtelen keletkezett gőz hatására. Ennek megakadályozására mindig körbeárkolták a kemencét. Nag}' szélben lassan kellett tüzelni és nem ártott, ha szélfogót is használtak, ugyanis így nehezebben hűlt le a kemence. A mész kiégésének legbiztosabb jele az volt, ha a kövek fehéren izzottak és a boglya tetején levő lángoson megjelent a szaia/kának nevezett fehér színű penész forma. A kemencének egy nap és egy éjszaka kellett hűlni. Utána elszedték a támaszköveket, eltávolították a lángosokat és lehetett kiszedni a meszet. Ez csákánnyal és kosárral történt.