Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

következő furatba. Ezt a műveletet adclig végezték, amíg a farönk el nem érte a kívánt magasságot és így a láncokat kioldva már könnyen a szállítóeszközre lehetett helyezni a farönköt. Szénégetés A Bükk fennsíkján, a huta települések környékén nagy hagyománya volt a szén- és mészégetésnek is. A 18. századi és 19. század eleji uradalmi összeírások szerint mindegyik település határában folytatták ezt az erdei ipari tevékenységet. A 20. század elején általában a falvak lakói egyfajta erdei iparra specializálódtak. A bükkszentlászlóiak és a bükkszentkereszüek csak mészégetéssel foglalkoztak, míg a répáshutaiak lettek a faszénégetők. Mellettük Omassa számított és számít napjainkban is faszénégető helynek. A szakosodás okait nem ismerjük pontosan. Valószínű, hogy az erdészet tudatos tevékenységének volt az eredménye, mivel az engedélyek kiadása, az égetőhelyek kijelölése és az égetéshez szükséges nyersanyag, illetve tűzifa biztosítása is a hivataltól függött. A múlt század közepétől a Diósgyőr vonzásában élő bükkszentlászlóiak felhagytak a mészégetéssel, így a KeletiBükk legfontosabb erdei mészégető telephelye Bükkszentkereszt környéke lett.

14 Az iparosok elmondása szerint a faszén és a szén égetésének külön-külön megvannak a maguk nehézségei, de helyesen szemlélve a mészégetés követel meg nagyobb fizikai munkát, a faszénégetés inkább szakmai ismereteket és odafigyelést igénylő tevékenység. 14 A szintén jelentős irodalomból: Cseh Zs., 2001. 54—57.; Bakó F., 1963.; Szitás G.-Kolossváry S~-né, 1975. 140-179.