Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

Répáshuta Év Összes népesség Kereső népesség 1900 63 24 1930 258 103 1941 503 136 1949 448 148 1960 498 249 1970 463 211 1980 422 206 A fenti adatok alapján világosan leszűrhető az a következtetés, hogy egyértelműen a legnépesebb település adta a legtöbb erdei munkást. (A statisztikai adatsorok nem tesznek különbséget favágók, szén- és mészégetők között.) Ahogyan közelítünk Miskolc-Diósgyőr felé, az összlakosságon belül egyre kisebb lesz az erdei munkások aránya, hiszen a nagyipar hatása a közeli településen érvényesült a legjobban. A települések összlakosságán belül a legtávolibban, Répáshután még 1980-ban is közel 80% élt erdőgazdálkodásból. A fakitermelés szinte az 1960-as évekig alapvetően kétkezi munka volt és döntően ugyanazokkal a módszerekkel, eszközök alkalmazásával történt, mint a 18. század utolsó évtizedeitől közel másfél évszázadon át. A favágók hétfőnként indultak a kivágásra szánt erdőkbe és csak szombatonként tértek haza. Földbe mélyített, faágakból, kérgekből összetákolt, földdel fedett tetejű kunyhókban laktak. A kunyhó alaprajza kör alakú volt, ezért az építményt kerek kunyhónak ipkruhla kaliba) nevezték. Csúcsa nyitott volt, hogy tüzelni lehessen benne. Általában 2—4 személy lakott benne. Ha a favágók egy-egy területen huzamosabb időre rendezkedtek be munkavégzésre, akkor