Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A TELEPÜLÉSEK KIALAKULÁSA

egy 100 ezer hold területű, 1514 óta koronajószágnak számító uradalom a 18. század elején Tebe, Szentlélek, Muhi pusztahelyeket, Varbó, Radistyán (ma: Radostyán), Petri (Sajópetri), Kisgyőr, Csaba (Hejőcsaba), Parasznya, Kápolna (Sajókápolna), Bábony (Sajóbábony), Felsőgyőr (Majlát néven ma Miskolc északnyugati városrésze), Ládháza (Nyékládháza), Aranyos (Bükkaranyos), Zsolca (Felsőzsolca) jobbágy falvakat, Kövesd (Mezőkövesd), Keresztes (Mezőkeresztes), Diósgyőr és Miskolc mezővárosokat, valamint a Bükk hegység borsodi részeinek tűlnyomó többségét foglalta magába.

5 E nagy kiterjedésű koronajószág aló. század derekától 1755-ig zálog címen különböző főúri családok használatában állott. Először a Perénvi, a Balassa, az enyingi Török család, majd a 17. században a Nyáry és a Rákóczi, a 17. század végétől pedig a Haller család volt a zálogbirtokos. 1702-ben — a török alóli felszabadulást követően — a kincstári birtokok kezelője, a szepesi magyar kamara kiváltotta a zálogban levő uradalmat. Növénytermesztésre, állattartásra és iparra épülő gazdálkodása azonban nem rendezkedhetett be az uradalom egyes területi egységeiben, mert a tulajdonos, a király gyors pénzszerzés reményében az uradalom ismételt elzálogosítását sürgette. így lett 1703-1718 között Erdődy Gábor egri püspök és Buttler János egri várkapitány, 1724—43 között Hágel Ottó Zsigmond és Zathureczky László, majd 1743-55 között az egri káptalan az uradalmi jövedelmek haszonélvezője. 1702-től a zálog5 A diósgyőri koronauradalom birtoklástörténetével több munka foglalkozik. Ezek egyrészt az uradalom birtoklástörténetét, másrészt az uradalom és az egyes települések kapcsolatát veszik vizsgálat alá: Boroi>s~ky S., 1909. 43-54, 162-169.; Wentel G., 1872. 10.; Leveles E„ 1929. 24-26.; S-endrei]., 1890. 399-404.; Szeneim]., 1927. 62.; Veres L., 1979. 199-200.