Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

BÉL MÁTYÁS: Torna vármegye leírása (1730 körül)

ítéletet mondtak fölöttük. A nevezett mezőváros ezenkívül az esztendőnként hat alkalommal tartani szokott vásárokra vonatkozó kiváltságnak is örvend. A lakosok főképpen magyarok, de szlávokkal keveredve, s a római katolikus hitvallást követik; van anyaegyházuk. A jelenlegi birtokosok a következők: a méltóságos buzini Keglevich József és Gábor gróf urak, valamint a fentebb mondott marosnémeti gróf Gyulay Ferenc ezredes úr, s végül a Putnoky, a Nagy és a Trencsényi családok. Aj helység igen magas és két ágra szétváló hegyeknek a torkában fekszik, egyébként kősziklás és köves helyen. A falu közepén egy patak fut keresztül, amely összegyűjti a hegyek gyomrából előtörő vizeket és egy kevéssel lentebb a Bódva folyóba szakad. A helységnek síkságon fekvő és a tornaiakhoz rendkívül hasonló szántóföldjei vannak. Rétjei meredek és mindenfelől igen magas hegyek gerincein, nagyon nehezen megközelíthető helyeken fekszenek. A régi időkben művelt szőlőknek nem ritkán lehet látni valamely, a hegyek oldalain alig észrevehető nyomait. A lakosok legfőképpen magyarok, de vannak szlovákok és oroszok is. Leányegyház, amely Torna anyaegyházához tartozik. Birtokosai a méltóságos Keglevich gróf urak, valamint a görgői Bartók, a Horváth, a Zorger, a Cseh és a Csemsziczky családok. Falucska - németül Pungerhau, oroszul Hacsava - helység a hegyek felemelkedő gerincein túl, a mondott Áj helységtől jobb felé elkanyarodva, egy, a köröskörül álló igen magas hegyek közötti nagyon mély völgyben fekszik: mind az odamenetel, mind pedig az elmenetel tekintetében rendkívül nehezen járható helyen. Ennek a helységnek a lakosai a nagy meredekség miatt a kocsik vagy szekerek helyett még nyári időben is szánkákat használnak a fák, termények és más szükséges dolgok szállítására. Szántóföldjei, amelyek kicsinyek, terméketlenek, hegyes-völgyesek és kősziklásak, a lejtőkön helyezkednek el. A helységet a fekvése miatt a napfény sem világítja be, csupán csak a reggelinek az ideje táján. A helység lakosai valamennyien oroszok, az egyháza is orosz; jelenlegi örökös birtokosai a méltóságos Keglevich gróf urak, akiknek a tornai uradalmához tartozik teljes egészében ez a falu. Barka - németül Deutchenhau - egy északi irányba néző völgyben fekszik, amely völgy mindkét oldalát sűrű erdőkkel borított hegyek foglalják el. A falu közepén keresztülfolyó patak a víz haszonvételét szolgáltatja a lakosok számára, akiknek egyébként a meglehetősen terméketlen, hegyes-völgyes, kősziklás és különben is kevés szántóföldeken kívül szinte semmi más haszonvételük nincsen. Az itt lakók foglalkozása és megélhetési módja a közel fekvő helyeken összevásárolt és teherhordó lovakkal a szomszédos szepesi részekre szállított különféle terményeknek az eladása; némelyeknek pedig az a foglalkozása, hogy fából tányérokat esztergályoznak és különféle, a mindennapi használatra alkalmas faedényeket készítenek. A lakosai magyarok, leányegyházuk a hárskúti anyaegyházhoz tartozik. Főbb birtokosok a méltóságos buzini Keglevich József és Gábor gróf urak, valamint a Fróna és Bodnár nemes családok. Lucska helység a völgynek ugyanazon a táján, valamint lentebb fekszik; Barkáéhoz hasonló természeti fekvéssel rendelkezik és hasonló megélhetési módra is szorul. A helység lakosai főleg magyarok, de szlávokkal keveredve; leányegyháza a hárskúti anyaegyháznak engedelmeskedik. Főbb birtokosai a méltóságos buzini gróf Keglevich József és Gábor urak, valamint a Papp és a Bodnár családok.