Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

BÉL MÁTYÁS: Torna vármegye leírása (1730 körül)

VTL§ Ez lett tehát a várnak a sorsa az 1566. esztendőben,^ s ez jutott osztályrészül Bebek többi kastélyának is, amelyeket, valamint Szádvárt is, Schwendi legelőször alkalmatos várvédő csapatokkal erősített meg, oda helyezvén ugyanis Forgáchot, Ruberót és Rarningert lovas és gyalogos csapataikkal együtt, amidőn a tavasz kezdetén ismét elindította a táborát. - Tévedésben van tehát Petrus Bizarus,^ amikor a vár megostromolásának a történetét írja le. „Amidőn Schwendi" - mondja - „egy kicsivel jobban erőre kapott és nagyobb segédcsapatokkal is megerősödött, ostrom alá vette Szádvárát, ezt a semmilyen alkalmatos dologban nem, csak katonaságban szűkölködő várat. Ez a hely korábban Bebeket szolgálta, aki a legelkeseredettebb indulattal gyűlölte a császárt, s aki fő szerzője volt annak a barátságtalan és ellenséges viszonynak, amely a császár és az erdélyi fejedelem között állott fenn. Amidőn Bebek tudomást szerzett az ostromról, titkon elfutott onnét; kevéssel később pedig azok, akik a falakat védelmezték, Schwendi hűségére adták magukat is és a mezővárost is, azzal a feltétellel, hogy sértetlenül és jószágaik meghagyásával együtt elvonulhassanak. És így január 5-én elfoglalták a várat és benne igen jeles zsákmányt találtak: Schwendi megengedte, hogy a parancsnok felesége összes ingóságával és családjával együtt szabadon és biztonságban eltávozzék; az összes hadi felszerelést azonban megtartotta magának." Nem szükséges minden egyes tévedésre több is található ugyanis ebben a rövid kis elbeszélésben - felhívni a figyelmet: ezek maguktól is a szemünkbe tűnnek, amikor elolvassuk azt. Miután már teljesen János Zsigmond bizalmába férkőzött, s háborúba és békébe egyaránt kitűnő és hasznos munkával, buzgón szolgálta őt, Bebek végül az 1568. esztendőben eltávozott az élők sorából. Haláláról Istvánffy^ így ír: „Nem különböző sorsot" - itt Perényi Gábor és Országh Kristóf haláláról tett említést - „tartogatott a végzet a hírneves családból származott Bebek György számára Erdélyországban, János Zsigmond mellett, akihez, mint elmondottuk, Szolimán börtönéből kiszabadulva pártolt át, miután bolond tanácsokra hallgatván, elhagyta szerencséjének székhelyét, amely a császár alatt volt. Miután pedig egyetlen fiúgyermeket sem hagyott maga után, várai és jószágai, amelyekért oly hatalmasan küzdött fegyverrel is, a császári kincstárra szállottak, mivel erről így rendelkeznek Magyarország régi törvényei. És ebben a három férfiúban magva szakadt a Perényiek, az Országhok és a Bebekek egyformán ősi és hírneves családjának és nemzetségének." - S valóban teljességgel így is volt minden, amit részint a vár, részint a Bebek nemzetség történetének a kiderítésére megemlített. VIII. § Miután a Bebekek nemzetsége kihalt, Szádvár vára valamennyi ideig a Icincstár hatalmában maradt. Azok a birtokosok, akik ezután következtek, később sok vitával szálltak szembe egymás ellen. Fennmaradt ezzel a dologgal kapcsolatban az ország rendjeinek egy közönséges határozata is, amely jóllehet későbbi korból való, mégis nagymértékben W Istvánffy XXTV. könyvének az eleje és Bethlen V. könyve, a 266. lapon. W A De bello Pannonico című munkájában, az 515. lapon. 0) A XXTV. könyvben, az 512. lapon, a 24. sortól.