Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

BÉL MÁTYÁS: Torna vármegye leírása (1730 körül)

később Bebek jellemének megszokott állhatatlanságától indíttatván, megváltoztatta szándékát, s teljes hűséget és engedelmességet ígérvén neki, szakadatlan könyörgéseivel és könnyei hullatásával keresztülvitte János Zsigmondnál - akiről nagyon is jól tudta, hogy Szolimán kedveli -, hogy járjon közbe az érdekében Szolimánnál/'^ János Zsigmond ezen közbenjárására tehát szabadságát visszanyervén és a szultántól pompás ruhát, fegyvereket és lovakat kapván ajándékul, Erdélyországba ment. Ekkor az erdélyi fejedelem kikérdezvén őt, hogy hogyan lehetne hasznára az ügyeiben, minden lehetőségével segítette, s hogy még jobban fegyverkezhessen a császár ellen, igen bőkezűen neki adományozta Bajom és Desnó várát V.§ Lelke állhatatlanságától vezéreltetve vagy a szükség által kényszerítve, ilyen módon tért át ismét János Zsigmond pártjára az atyja vesztéről megfeledkező Bebek György. Gyanút keltő volt ez az elpártolás Schwendinek, a császári csapatok vezérének a számára, aki attól félt, hogy ez az ingatag jellemű ember hirtelen talán valami zavargást hoz Erdélyből Magyarországra. Schwendi Kassán időzött ekkor, parancsnokai pedig különböző helyeken voltak télire elszállásolva. S jóllehet Bebek felesége, Patócsi Zsófia, ez a kemény asszony az igen jól megerősített Szádvár várában lakott és semmilyen ellenséges szándékot sem mutatott, Schwendi mégis félt attól, hogy a férje az erdélyi fejedelem és a törökök segédhadai által támogatva háborúba sodorja majd ezt az úgy-ahogy lecsendesített országrészt. Úgy gondolta, hogy ezt meg kell előzni: összehívta tehát a vezéreit és eléjük tárva a tervei mellett szóló érveket, a kemény télen is kiadta a kivonulási parancsot S először a Bódva folyó mellett lévő Szendrőt foglalta el, ahol a füleki törökökre vigyázó császári csapatok tartottak őrséget közülük Bebek katonáit elkergette, a német katonákra pedig rábízta az őrködést. Ezután Szádvár megtámadását határozta el, teljesen bízva abban, hogy az asszony a háború első zajára fel fogja adni majd a várat Ez azonban egészen másképpen történt, mint ahogyan Schwendi reményiette. Amaz asszony ugyanis férfias lélekkel és gyorsan előkészítette mindazt, ami a vár védelme érdekében szükséges volt ágyúkat helyeztetett el a sáncokon, a várvédők lelkét egy valóban férfias beszéddel feltüzelte, hogy bátran harcoljanak, s végül magát is és összes jószágát is rábízta a jó szerencsére, amelyben bizakodott Mindezt megértvén, Schwendi vezéreinek egyhangú tanácsára elrendelte, hogy gyors munkával építsenek fel fából két kis erődítményt különböző helyeken, s katonák válogatott csapatára bízta ezek őrizetét, megparancsolva nekik, hogy akadályozzak meg bármiféle élelemnek a várba szállítását A két erődítményt - az egyiket Jablonca falunál, a másikat Szögligetnél - a parasztok kikényszerített munkájával és azok kijelölésével, akik e munkát irányították, a reméltnél is gyorsabban felépítette, katonasággal megerősítette és minden irányból elzárva az utakat, körülvette a várat, nehogy bármit is be lehessen oda vinni. Mindezekkel az volt a célja, hogy vagy a feleséget kiverje a várból, vagy a férjet eltávolítsa János Zsigmond pártjától. Ámde az asszony amilyen rendíthetetlen lelkű volt, gyors hírvivők <s) Bethlen az 1565. esztendőnél (V. könyv, 223. lap) azt írja, hogy Szolimán János Zsigmondnak a könyörgésére szabadon bocsájtotta Bebek Györgyöt, akinek a rabságából való kiszabadítását Miksa nem volt képes elérni.