Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)
BÉL MÁTYÁS: Torna vármegye leírása (1730 körül)
Miután Bebek Ferenc ezen iszonyú gyilkosság folytán - amelyet az a Balassa Menyhért szervezett meg, akit a királyné ajándékokkal megvesztegetett - eltávozott az élők sorából, a fia, György annál is könnyebben békült meg újra Ferdinánddal, mivel az érdekében Miksa, Csehország királya nagy buzgalommal könyörgött az atyjának. Hazatérve tehát Magyarországra, visszakapta várait és földbirtokait, esküvel kötelezte magát a király iránti hűségre; majd később hasznosan és vitézül harcolt a törökök és az erdélyiek ellen. Azt kell gondolnunk, hogy ekkor szerezte vissza Szádvárt is, amelyet addig vagy atyjának, Ferencnek, vagy pedig Ferdinánd királyriak a várőrsége tartott a hatalmában. Ezután eléggé gyakran sikeresen szállt szembe az ellenséggel, míg végül ostoba hiszékenységtől vezéreltetvén, egy jelentős cselekedetet akart véghez^rmni, s önmagát is és a várat is akkora szerencsétlenségbe sodorta, amely minden másnál messze végzetesebbé vált A dolog a következőképpen történt Egy bizonyos Husszein nevű török Hasszántól, Fülek parancsnokától néhány esztendővel korábban Bebekhez menekült és hagyta, hogy keresztény vallásra térítsék; a keresztvízben a Ferenc nevet kapta. Majd - amilyen állhatatlan az átpártoltak hűsége - ismét visszatért a törökök istentelen vallására, s Hasszán ezen cselekedetéért Szabadka parancsnokságát adományozta neki. Miközben itt parancsnokolt, titkon levelet írt Bebeknek és hírül adta, hogy tettét erősen megbánta és ha vétkét megbocsátaná, derekasan helyrehozná azt, bármilyen törvényszegés is legyen az ára: megteheti ugyanis, hogy segítsége által néhány nap múlva a mesterkedéseivel cselt vetvén, foglyul ejtheti Hasszánt. Hasszán nagyon is jól tudta mindazt, amit Husszein végzett és csodáim való volt, hogy Bebek nemcsak hogy ki nem szagolta a cselt, hanem még néhány idegen vitéz vezért is rábeszélt, hogy azok vele együtt rohanjanak a veszedelembe. Bizton remélte ugyanis Bebek, hogy a kitűzött napon a Balog vára alatt lévő erdőknél kevesedmagával jelenik meg majd az oda csalt Hasszán, s hogy ő az övéivel együtt fogságba ejti majd ezt az egyébiránt semmilyen dologban sem elbizakodott embert Nem hallgatva tehát az ellenvetőkre, akik minden dolgot gyanús szemmel néztek, éjnek évadján útnak indult és amidőn a megbeszélt helyhez érkezett, a törökök, akik karéjba rendezett csatasorban várakoztak a jövetelére, teljesen körülzárták és miután sokáig tusakodott hiábavalóan, Hasszánt elfogta. Társai közül többen meghaltak, kevesebben pedig fogságba estek. Mágócsy Gáspárt, Rákóczi Györgyöt - aki Bebek alvezére volt -, Borky Istvánt és Hangonyi Györgyöt, akik valamennyien súlyosabbnál súlyosabb sebekbe estek, a balszerencsés vállalkozás szerzőjével együtt Fülekre vitték, s ők később nagy mennyiségű arannyal és ezüsttel váltották ki magukat. Bebeket azonban, miután néhány hónapon keresztül Füleken tartották fogva, s miután az általa fogságban tartott nagy nevű raboknak a szabadon bocsájtásával is hiába akarta megvásárolni magának a szabadságot, végül Konstantinápolyba szálUtották. A felesége a kincstárával együtt Szádváron maradt. Bebek két esztendőt töltött a minden szempontból igen kemény fogságban, amidőn elunva a várakozást, komolyan elkezdett könyörögni a kiszabadulásáért így ír erről Istvánfry:^ „Meggyűlölvén a hosszas rabságot, először Miksa császárhoz fordult, segítségéért esedezve, s az ő közbenjárásával kétségkívül el is nyerte volna a szabadságot, ha megmaradt volna ebbéli szándékánál. Ámde (e) Bethlennél olvassuk, hogy mindez az 1562 esztendőben, június 20. napján történt lásd az V. könyvben a 220. lapot « A XXIV. könyvben, a 496. lapon a 25. sor.
