Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)
BÉL MÁTYÁS: Torna vármegye leírása (1730 körül)
nagy tömegben zarándokolnak ide a jámbor emberek minden esztendőben, amikor ennek a szentnek a nevenapját ünneplik. Mivel itt is a dombok és a hegyek vannak túlsúlyban, ezért a szántóföld kemény és csak kevéssé fizet meg a jobbágyságnak. Ősi jogon herceg Esterházynak a szádvári uradalomhoz tartozó birtoka; rendelkezik azonban részbirtokkal itt Andrássy Péter szabad báró, valamint a Lükő, a Deák, a Sánta, a Nebesti és a Dia család is. A falut magyarok lakják és egy kicsiny folyó öntözi, amelyen gabonaőrlő malom épült. 10. Almás szintén a gyümölcsöskertektől kapta a nevét. Ez a magyar szó ugyanis almáskertet jelent; amint fentebb mondottuk, szláv nyelven a jablonca szónak is ugyanez az értelme. Körtvélyestől napkelet felé, fél mérföldnyi távolságra fekszik és ugyanannak a völgynek a legszebb részét foglalja el. Legelsősorban a szőlőművelést folytatják itt nagy haszonnal; ezzel nemcsak az itteni lakosok foglalkoznak gondosan, hanem a másutt lakó, befogadott gazdák is - azt hiszem, a bor kitűnő volta miatt. Sőt, a gabonatermő mező is jobban befogadja itt a vetést, valamint a rétek is jobb kaszálók. Az a patak, amelyet fentebb emhtettünk, ide folyik le és egy malmot is építettek rajta. A lakosai magyarok és herceg Esterházy mellett több földesurat is szolgálnak; ezek közé tartoznak a Horváth, a Lippay, a Kakas, a Dia, a Cziber, a Bujdosó és az Ecsegi családok, valamint a rozsnyói jezsuita rendbéli atyák. Ez alatt fekszik 11. Görgő körülbelül két mérföld távolságra; magas helyen, a hegyek tövében települt és ezért módfelett háborgatják a szélviharok, amelyek nem ritkán akkora hevességgel dühöngenek, hogy azt hihetnénk: „Börtönüket nyitván, ide rendeli Aeolus őket". Mindezt annak tulajdonítom, hogy a szemben lévő hegyek visszavervén a szélviharok rohamait, ezek a velük átellenes területen fekvő településre zúdulnak és forgószelekké változnak, amelyek kárt tesznek a háztetőkben és a fákban. Egyébiránt maga a hely kellemes: itt szőlők, másutt kaszálórétek és szántóföldek veszik körül. Alkalmatos voltához egy bővizű folyócska is hozzájárul, amely ugyan csak egyetlen forrásból ered, mégis akkora víztömeg folyik benne, hogy az három - és mind a görgőiek határában lévő - malomnak a meghajtására is elegendő, mielőtt a Bódvába ömlik. Mivel langyos vizet szállít, ezért nem fagy be könnyen, hanem a malmok nagy hasznára egész esztendőben folyik. A görgőiek határában legfőképpen olyan növények és kerti gyökerek teremnek, amelyek a konyhára alkalmatosak. Nagy mennyiségben terem például a káposzta, hogy legyen, amit a lakosok otthon eltegyenek és másoknak eladjanak. Kedves dolog, amit Thuróczy László< c > a falu említésénél elmés tréfa gyanánt megjegyez. A következőket írja: „Úgy látszik, nem szabad említés nélkül hagyni Görgő falut, a mulatságos tréfák ezen vásárhelyét. Olyasfajta emberek lakják ugyanis, akik egyszer elfogtak egy nyulat, amely a káposztát pusztította és a foglyot ünnepélyes bírói ítélettel megbüntették a tolvajságért; majd miután megcsapatták a hátán, elrendelték a szabadon bocsájtását, parancsba adván neki, hogy figyelmeztesse társait: a jövendőben óvakodjanak ilyesfajta vakmerő cselekedeteket elkövetni, ha nem akarnak miattuk keményen bűrmödni. Ez a tanács ugyanis nem hagyhatja büntetlenül a gonosztetteket és nem is < c ) [A jegyzet hiányzik.]
