Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)
BÉL MÁTYÁS: Torna vármegye leírása (1730 körül)
időpontot, amikor alapították, nem tudjuk felderítem. Ha - mint némelyek akarják - a Torna elnevezés tornyot jelent, akkor az alapítást a szlávoknak kell tulajdonítani. De vajon kiknek közülük? A metanaszta jazigoknak-e, vagy azoknak, akik egy későbbi korszakban szivárogtak be ide - ezt bizony nehéz megállapítani. (a > Ez azonban most nem is nagyon érdekes feladatunk tekintetében: legyen elegendő csupán arra rámutatni, hogy a nevet biztosan le lehetett vezetni a „torony" szóból, hiszen látjuk: a hegyvidéki várakat többnyire olyan módon építették fel, hogy az alapítók a területnek csaknem pontosan a közepén egy tornyot emeltek, amely részint menedékül szolgált azok számára, akik a háborúságtól való félelem miatt megfutottak, részint pedig alkalmas volt az ellenség kikémlelésére is. Ehhez a toronyhoz aztán - amint a dolog és az alkalom hozta magával, szinte minden szabályosság nélkül - pincéket, szobákat és termeket építettek hozzá, majd az egész építményt falakkal és kisebb tornyokkal vették körbe. A vár fekvése valóban rendkívüli módon alkalmatos volt mind a két említett célra. Egy meredek hegy tetején épült ugyanis, s ezért részint nehéz volt a megközelítése, részint pedig kilátás is nyílott innét végig a völgyre, amelyben a mezőváros épült: s jóllehet nem terjedt messzire ez a kilátás, az ellenség megfigyelésére mégis megfelelő volt. Amikor még a vár teljes fényében fennállott, "egy régies szépségű és alkalmatosságú kastély is volt benne. Ezt magas és szilárd építésű falak vették körül, amelyek így az ostromok visszaverésére is megfeleltek. A maradék belső területet a várvédők elrejtésére készített földalatti termek, valamint istállók és más ilyesfajta rejtekek töltötték meg, olyannyira, hogy csak egy kicsiny térség maradt szabadon a katonák hadrendjének felállítására. A katonaság, amelyre a vár védelme hárult akkor, amikor Eger és Fülek török kézen volt, nagy dicsőséget szerzett az ellenséges területre való gyakori betörések vállalásával. Azt láthattuk volna tehát, hogy a tornai falakat kitűzött török fejek díszítik, amelyeket a gyakori csatározásokból hoztak magukkal zsákmányul a végváriak - legfőképpen abban az időszakban, amidőn Mágócsy Gáspár, ez a vitéz férfiú a gyulai és egyéb parancsnokságokat elhagyván, ide tette át szerencséjének a székhelyét. II. § S jól lehet a magyarok a várat a törökök ellen érintetlenül megőrizték, mégis - vajon a félelem, vagy az új dolgok utáni vágy miatt-e? - a hazai felkelőknek egyszer és másszor is átadták azt. így történt Szapolyai idejében, majd Bocskay és Rákóczi, de legelsősorban Thököly korában. A várban a magyarok mellett voltak még német végvári katonák is, körülbelül tizenhatan; amidőn ezt meghallották, az 1678. esztendő július havában megjelentek a felkelők és rohamot intézvén ellene, megtámadták a várat, s miután levágták a németeket, a saját őrségüket helyezték el ott. A várnak ezen elestéről Wagner munkáját^ kell elolvasni: „Torna jól megerősített mezővárosát a magyar végvári katonák, miután a németeket legyilkolták, feladták." A mezővárosnak és a várnak nem egyforma volt a sorsa, amint azt a következő esztendőben történt ostrom tanúsítja. Erről ugyanezen Wagnere) így ír: „ Leslie hirtelen ostrommal Tornát megtámadván, nem minden romboid Én azt gondolnám, hogy szlávok voltak, akiket az ismét idézett Anonymus tanúbizonysága szerint Árpád leigázott. ^História Leopoldi magni, VIII. könyv, 556. lap. ( c ) Ugyanott, az 560. lapon.
