Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)
BÉL MÁTYÁS: Torna vármegye leírása (1730 körül)
sát, akkor a patkók nyomai a sziklába bevésődve megmaradtak és ezek még mindig láthatók itt. Mások régebbre teszik ennek a hegyi erődítménynek a korát és nem haboznak a dákokkal és a jazigokkal döntő csatákat vívó rómaiakig visszavezetni azt; amit ha a kövek tanúbizonyságával tudnának igazolni, akkor mi is nyereségnek tekintenénk a régi kor ezen oly nemes emlékét. Ámde biztosan tévednek, hiszen sehol sem olvashatjuk, hogy a Kárpátok ezen tájain is meghordozták volna fegyvereiket a rómaiak. Én teljességgel úgy vélekedem, hogy IV. Béla korára - amikor tudmillik a tatárokkal szemben a Sajó folyónál csatát vesztett - kell helyezni ennek a félreeső rejtekhelynek az omladékait részint, mert ama szerencsétlen ütközet nem messze zajlott a tornaiak vidékétől, részint pedig, mert a hegyek barlangjain és a kősziklák rejtekein kívül semmi nem maradt, ahová az ellenség be nem hatolt volna. S mit szóljunk a nem minden alap nélkül való gyanúhoz, hogy vajon ez nem a csehek hegyi búvóhelye volt-e, akik Zsigmond uralkodása után egészen Korvin Mátyás koráig széltében garázdálkodtak e tájakon? IV. § Van egy csodálatra méltó természetű barlang azon a hegyen is, amely Szilice és Borzova között magasodik: ez a barlang hatalmas nyílásával - a magassága tudniillik 18, szélessége pedig 9 öl - észak felé néz, s szirtek és óriási kősziklák veszik körül. Csodaszámba< a > menő jelenség, hogy amidőn kint kemény tél van, akkor bent a levegő langyos: ezzel szemben hideg, amikor kívül mindent felperzsel a hőség. Amidőn tudniillik elolvad a hó és egyszersmind a tavasz csodálatosan melegít, a barlang boltozata ott, ahol szemben van a déli nappal, tiszta és mindenféle csöpögő vizet izzad ki magából: ez a víz a hideg erejétől jéggé fagyván, hatalmas hordók módjára vastag, ágakra oszló és csodálatos tüneményeknek látszó jégcsapokat alkot. Ami víz a jégcsapokból a homokos talajra lecsöpög, az ugyancsak megfagy, mégpedig gyorsabban, mint képzeljük. Tehát nem csupán a barlangnak a természet alkotta boltozatait, hanem az alját is jég borítja. Azt hihetnénk, hogy az egész üreg kristályból épül fel, vagy ezzel van beburkolva, annyira csillog rnindenfelől a jég. Ez a belépők számára minden bizonnyal szokatlan látvány még azért is nagyszerűbb, mert a barlang kiterjedése szélesebbé válik és mélyebb is lesz. Ahol beléphetünk, ott ötven öl mélységű, de húsz öl széles. S mivel tovább is süllyed, a nyílás meredekségének a következtében megismerhetetlen mélységei vannak. Sőt, azon a részen is, ahol be lehet jutni, csúszós a járás, mivel a jég rászedi a lábat. Ezért bemetszett lépcsőfokokra van szüksége annak, aki be akar ide menni. - A barlangnak ama nyári természete együtt növekszik a nap melegével. Tavasz kezdetén ugyanis megszűnik benne a téli langymeleg; majd ahogyan melegszik az idő, a hideg elkezd erősödni, mégpedig olyan mértékben, hogy mennél inkább felmelegszik a levegő, annál jobban lehűl a barlang. S amidőn beköszöntött a nyár és már tombol a hőség, akkor belül minden jeges téllé válik. Bizony, a mezei napszámosok, akik a szénagyűjtés vagy a termés betakarítása körül foglalatoskodnak, mivel a környéken eléggé ritkák a források, a barlangból hoznak ki jeget és a nap melegével felolvasztván, ivásra használják azt. Beszélik, hogy amikor a legnagyobb a hőség, könnyen meg lehet rakni minden egyes héten akár (a) Ugyanilyen természeti csoda Zemplén vármegyében is előfordul a szalánci vár alatt lévő pincében, ahol télen minden egyformán meleg, amikor pedig tombol a nyár, megdermed a fagytól.
