Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

TANULMÁNYOK - Torna vármegye természeti képe a 18-19. században / Koleszár Krisztián

kisebb részben kaszálók díszlenek".

51 Egyébként az utolsó megmaradt mocsártölgy a közelmúltban pusztult el, hatalmas tuskója a Nehoda-féle malom telkének szélén ma is látható. A Felső-hegy, Szádelői-fennsík A Felső-hegy a Szüicei-fennsík északkeleti szélének keleti irányú folytatása, a tájhatárt közöttük a Szoroskő jelenti. Északról a Csermosnya-völgy különíti el a Gömör-Szepesiérchegység hegyeitől. Keleti végéhez három fennsík csatlakozik. A Szádelői-völgy hasítja le róla folytatását, a Szádelői-fennsíkot, arról pedig az Aji-völgy a Jászói-fennsíkot (utóbbi terjedelmes része már Abaúj megyében fekszik). A Barkái-fennsík északról a Felső-hegy keleti vége és a Szádelői-völgyön túlnyúló Szádelői-fennsík közé ékelődik. A Felső-hegy elsőként - kötetben - Magda Pál 1819-ben megjelent munkájában említtetik: „Almástól Szádellőig 's tovább nyúló heggyel (Felső hegy)".

52 A Felső-hegyről nem sokat tudunk meg a 18-19. századi leírásokból, viszont a lábánál fekvő (Toma)Görgő édesvízimészkő- (mésztufa-) bányáját több forrás is említi. így Magda Pál (1819), Fényes Elek (1837, 1847, 1851).

53 Édes János utazó írja 1839-ben a szoroskői műút építésével kapcsolatban: „az eső ellen ugy nevezett darázskő-téglákkal (mellyek lyukacsosak, kemények 's eredeti hazájok a' megyében fekvő Görgő' helysége) ótalmaztatik".

54 A fenti kistájak legismertebb része a Szádelői-völgy. A karsztos szurdokvölgyről elsőként Bél Mátyásnál olvashatunk, igaz barlangként. Az általunk ismert kézirat összeszerkesztője valószínűleg félreértelmezte az eredeti leírást, melyben szerepelhetett a völgyre vagy annak közelében nyíló valamely barlang is. így barlang lett a szűk völgyből, aminek Szent László lovával átugratta a száját. (A lovagkirály a magyar mondavilágban ezt szakadékok fölött „szokta" megtenni.) Ezzel értelmezhetővé válnak a barlangban talált cseréptöredékek és csontok, továbbá IV. Béla mongolokkal vívott csatája utáni rejtőzködésének mondai helye is. Bél leírásának hibáit ismétlik meg az abból és gyakran egymás munkáiból dolgozó ország- és megyeleírás-, országlexikon-összeállítók: Karl Gottlieb Windisch (1780), Vályi András (1799), Magda Pál (1819), Márkus András (1824), Fényes Elek (1837,1847,1851).

55 Mindegyikük Szádelő esetében barlangról ír. Akik helyre teszik a szádelői szurdok mibenlétét, azok a megyében utazók. Édes Jánosnál (1839) olvassuk „Továbbá a' szádelői sziklavölgy, vagy is egy tetőiül fenékig megnyílt 's órányi hosszú hegyhasadék, mellynek ketté-repedése felől különféle a' vélemény és monda." Ezt követően hosszasan értekezik a Szádelői-völgyről, leírja a völgyben futó patakot, a „Fúrókö"-vet, továbbá azt, hogy „Nevezetes e' nyiladék' egyik oldalában egy (mint mondják) körülbelől három ezer embert rejthető barlang, mit még most is Béla' barlangjának hínak".

56 51 Pesty F. 1864. Komjáti. 52 Magda P. 1819. 388. p. 53 Magda P. 1819.391. p.; Fényes E. 1837. III. 338,342. p.; Uó 1847. II. 279. p. 54 Édes János: Utazás a' Magyarhon' szebb vidékein. In Társalkodó, 1839.19. sz. 76. p. 55 Windisch, K. G. 1780.102-103. p.; Vályi A. 1799. 298. p.; Magda P. 1819. 392. p.; Márkus A. 1824. OSzK Kézirattár.; Fényes E. 1837. III. 336,343. p.; Uő 1847. II. 278. p.; Uő 1851. IV. 51. p. 56 Édes J. 1839. 75. p.