Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

KISEBB VÁRMEGYE-ISMERTETÉSEK - ÉDES JÁNOS: Utazás a' Magyarhon' szebb vidékein (1839)

ÉDES JÁNOS Utazás a' Magyarhon' szebb vidékein (1839) Utazni, vagy legalább utazásrajzokat olvasni, mindenki szeret; - még a' műveletlen nép is vágyva-vágyik országot látni - mint ő szokta mondani. Ez okbul közrebocsátom egyhónapi vándorlásom' történetét, melly nem egy városbul másikba rándulást, hanem mintegy kilenczven mérföldet, hazám' legszebb vidékit, legnevezetesb helyeit, több megyéjét (azok' lakóinak 's földének természetét 's állapotját érintve) foglalja magában. September 1 okának, egy szép még nyárimeleg napnak dele volt az, mellyen a' hetvenötéves apa', régi jó barátok', ismerősök' 's rokonok' láthatásának vágya, ellenállhatlanul hatván reám, az őket már hét év óta nem látottra, T. megyei egyik szolgabiró Cs. F. barátom' társaságában útnak índulék. Indultunkkor az ég még a' hat-hétig tartott rekkenő meleg után is borútlan, a' föld száraz, a' nap égető-hőségü, az ut poros volt. De alig haladánk egy mérföldet, már mindenfelől komor felhők tornyosultak felettünk 's egyes mennydörgések azon félelmet önték belénk, hogy az idő a' tartós szárazságot tán épen a' mi utazásunkkor pótolandja-ki, menésünket igen terhessé teendő; de félelmünk kis idő múlva örömre változók, látván, hogy a' sebes zápor az utazóknak annyira ártalmas port elverve, nekünk kis megyénk' jól-kövezett töltésén kényelmessé teszi a' haladást. Estére J- főre értünk, kis megyénk' egyik szélérül a' másikra, hol meghálván másnap jókor lanyha esőnél kikapaszkodánk a' mesterséges-kanyarulatú úton Torna' kies völgyébül a' szomszéd Gömörnek e' tájon hegyes vidékére. - Mind a' taj' kietlenebbsége, melly néhány mogyoró- és somfabokron, mészkészítők' kiégetett kemenczéin, a' bokrok közt itt 's amott keskenyen elhúzódó, sovány szántóföldeken kívül, mitsem tüntetett szemünkbe, mind a' lélekvesztő töltetlen tekervényes ut, melly mélyecske völgyek' párkányin, hol minden kibiczczenés nyaktörő, huzódik-el, eléggé tudatták velünk, hogy már Tornábul kiértünk. Mielőtt azonban tovább mennénk, engedjen meg a' tisztelt Olvasó, ha puszta utazási rajzomtul itt kissé eltávozom, mert nem csak út-, hanem egyszersmind tájleíró szeretnék lenni. Torna méltán számíttathatik a' Haza' legszebb vidékei közé; - legalább én, ha a' magyar föld' tájainak elrendezését rám biznák, a' Balaton' melléke után, melly idegen utazók' bizonysága szerint nemcsak hazánk', hanem egész Európa' szebb tájai közt minden tekintetben elsőséget nyert; a' Duna' vidékét Almástul kedve le Pestig, sőt azon alul Hanzsabégig másodiknak, a' Bodrog' vidékét S. A. Ujhelytől kezdve Tokajig harmadiknak, Tornát negyediknek, Mohács' mellékét Siklósig ötödiknek tenném. - Torna' egálján kellemes vegyületben lelhetni a' különböző föld-öveket; - szoros mély völgyeiben a' legnagyobb hőséget, hol három héttel mindig hamarébb olvad-el a' hó, mint a' tőle egy fokkal lejebb eső tiszai alkörnyéken, 's a' vele egy vonalon fekvő szomszéd'Abaúj 's Gömör' tájékán; - hegyei' tetején a' fagyos éjszakot, hol az aratás néha öt héttel is később esik, - 's mig sziklabérczein a' fenyvesek zúgó szelekkel küzdenek, az oldalon gyönyörű szőlők zöldéinek, melly éknek borai a' legjobb honi-termésekkel vetélkednek 's a' hegyaljaival vagy egyenlő, vagy még drágább áron is elkelnek (kivált a' varbóczi); alant a' völgyek' fenekén pedig a' kövér rétek, gazdag gyümölcsöskertek 's termékeny szántóföldek tizenkét 's több magot adók, a' munkás nép' szorgalmának tanúji. Barmai,