Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

BÉL MÁTYÁS: Torna vármegye leírása (1730 körül)

ságos Esterházy hercegi ház, amelynek szádvári uradalmához tartozik a falu, valamint a Pethes, a Molnár és a Magyar családok. Körtvélyes helység az előbb mondott völgynek a másik oldalán és a most leírt falu területének a közvetlen közelében lévő, magas hegyek lábánál települt, s a közepét kettészeli egy víznek, vagyis pataknak a folyása, amelyen egy malom is épült. Egyébiránt a hegyek oldalaira szép rendben telepített, kies szőlők ékesítik, amelyek között, az ott fakadó forrás mellett egy szentély, vagyis kápolna emelkedik; ezt római katolikus szertartással Szent Anna tiszteletére szentelték és nevezetes arról, hogy ennek a szentnek az ünnepén minden esztendőben búcsújárásokat szoktak itt végezni. A mondott helységnek terméketlen és részint dombokon, részint pedig völgyekben is fekvő szántóföldjei vannak. A lakosok magyarok; leányegyházuk az almási anyaegyházhoz tartozik. A birtokosok a következőek: a méltóságos Esterházy hercegi ház, valamint a Lükő, a Deák, a Szántai, a Nebesti és a Dia nemes családok, s végül Andrássy Péter szabad báró. Almás helység ugyanebben a völgyben, egy kevéssel lentebb fekszik az őt mindenfelől körülvevő, eléggé magas hegyek lábainál. Egyébiránt rendkívül kellemes hely a nagyon sok, részint a helybéliek, részint pedig a kívül lakosok által birtokolt szőlő miatt, amely szőlők hosszan és szélesen terülnek el a hegyek szomszédos oldalaira telepítve. Alattuk vannak a szántóföldek, majd a rétek egy ott folydogáló folyóvízzel, amely egy mindennapos használatra való malmot szolgál ki. A lakosok magyarok, anyaegyházuk plébánossal is el van látva. A birtokosok: a méltóságos Esterházy hercegi ház, valamint a Horváth, a Lippay, a Kakas, a Dia, a Czibere, a Bujdosó és az Ecsegi családok, s végül a rozsnyói jezsuita atyák. Görgő helység a völgynek ugyanezen a vidékén, az előbb leírt Almás helységtől fél mérföldnyi távolságban, hasonlóképpen a magasra felnyúló hegyek lábainál fekszik. Ez a hely rendkívüli mértékben ki van téve a szeleknek, amelyeknek az itt való fújása és kavargása olyannyira nagy és kellemetlen, hogy azt gondolhatnánk: valószínűleg itt van a székhelye Aeolusnak, a szelek atyjának. Határa nagy részét egy, a falu közelében fekvő, szélesen kiterjedő, egyébként halakban bővelkedő mocsár foglalja el; a határ többi része pedig, amelyik a mezei gazdáücodásra szolgál, köves és hegyes-völgyes. A hegy lejtőjén, a felső részen szőlők vannak, s van három malom is, amelyeket a hegy lábának az aljából kifolyó (egyébiránt téli időben is langyos) víz hajt meg. Nevezetes a helység ezenkívül a káposztának, vagyis a torzsásoknak, a kisebb reteknek, a hagymának, a fokhagymának és a petrezselyemnek a bőségéről. A lakosok magyarok, leányegyházuk az almási anyaegyházhoz tartozik. Birtokosai a következőek: a méltóságos Esterházy hercegi ház és a kassai nemesek közönsége, valamint a görgői Bartók, a Farkas, az Agyagos, a Becze, a Jobbágy, a Valkai, a Rajczi, a Nagyidai, a Gyarmati, a Berekszászi, a Nemes, a Papp, a Molnár és a Fekete családok. Méhészke helység egy kevéssel lentebb, a völgynek a másik, jobb felé elkanyarodó oldalán, közel a hegyekhez, de sík helyen fekszik. Lakosai kevesen vannak, s ezek magyarok. Szántóföldjei síkságon helyezkednek el. Leányegyháza a tornai anyaegyházhoz tartozik. Birtokosai a következőek: a Bernáth, a Horváth, a Berekszászi, a Basó, a Jobbágy és a Becze családok.