Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK

fog történni. A pisztolyt letette maga mellé, a csizmát is, a kondásbaltát is. Hogy ha ment volna az alak, hát akkor persze hogy vágott volna a kondásbaltával, a fényes baltával, nem engedte volna magához. Mer nem ijedt meg a maga árnyékától, olyan ember volt. Hát majd egyszer jól kidobálta már ö magát ottan, de az nem tágított. Csak állt, álltak. De ö mindig ezt kiáltotta, mikor érte a kő: nyigu, nyigu! Majd egyszer jól hátba vágta, oldalba vágta, az alak emelkedett fel a levegőbe. De édesapám akkor megijedt, mer az az alak éppen úgy emelkedett, mintha rá akart volna ereszkedni. Hát már akkor félt, hogy hát na most mi lesz. Mi fog történni. Felemelkedett nagy magasba a levegőbe. Bevágódott a kenderbe. O meg oszt teleszedte a markát kővel, még a zsebébe is tett követ, hogyha esetleg megyén utána, hát megint hozzádobálja. A csizmát felvette a baltának a nyelére, a vállára, a pisztolyt a zsebébe tette, a kő meg a markába volt. Hát olyan két kilométert lehetett a tanya. Amikor apám a házunkhoz már hazaért, hát az ajtót ahogy benyitja, olyan félelem ereszkedett rá, hogy beesett a házba a küszöbön. A kő meg a markában volt, nem tudta kiereszteni a markábul, annyira meg volt ijedve." (Elmondta Gáspár Gézáné Tóth Margit 65 é. Trizs, Száraz-völgy) A hiedelemmondával kapcsolatban jól megfigyelhető a variálódás, az alapmotívumnak a helyi, egyéni jellegű eseményekkel, élményekkel való kiegészülése. A Kaszparek mondahagyományban ismeretes az a variáns, amely szerint a kísértő halottat a sírból kivették és lefejezték. A fejetlen Kaszparek azután a lenyakazott fejét kosárban vagy a hóna alatt hordozva lóháton jelent meg és hozta rémületbe Lubló lakosságát.

30 Krúdy Gyula egyik elbeszélésében Krucsayné, a lefejezett asszony a kezében tartott fejével járkált.

31 Ehhez hasonló példák bőséggel ismeretesek az európai népek hagyományában. Szakállas farkas A magyar néprajzi irodalom csordás farkas, küldött farkas, küldött kutya, farkaskoldus, farkasember, szakállas farkas stb. néven tartja nyilván azt a hagyományt, amelyben az ember farkassá változik át. Számos közlés jelent meg a farkassá változott emberek tevékenységéről, az átváltozás módjáról stb. Ezeknek a feldolgozása, rendszerezése, az idevonatkozó gazdag európai anyag bemutatása nagyobb tanulmányt igényel.

32 Az alábbiakban ennek a kétségtelenül érdekes, mondai elemekkel párosuló néphitnek az anyagát szeretnénk gazdagítani. Példánk nyomán több részletkérdésre kapunk feleletet. A palócok farkassá változott emberét, a farkaskoldust már Ipolyi Arnold megemlíti.

33 Az alábbi példánkban a farkassá változott pásztort szakállas farkasnak nevezik és története jelentékenyen különbözik az eddigi adatoktól. Elsősorban abban, hogy a farkassá változás hiedelme példánkban helyi, helyhez kötött mondává alakult. Bemutatandó anyagunk a Sajó-völgyi Hét községből, illetőleg Putnokról való. A mondának két változatát közlöm, amelyeket 1960 őszén jegyeztem le. Az elsőt Gecse Márton 60 éves héti földműves, volt cseléd mondotta el, aki sem írni, sem olvasni nem tudott. Ez utóbbit majd látni fogjuk, miért szükséges hangsúlyozni. Gecse Márton így mondotta el a szakállas farkas történetét: „Itt, Putnokon egy pásztor átváltozott farkassá. A Zsuponyón volt gulyás. Putnok községének a gulyása. A felesége vitte neki az ebédet. Mindig mondta neki az ura, hogy hát ne késsék, mert a farkas meg fogja tépni. De az asszony valahogy késett. A szakállas farkas a Hegytetőn elővette, megtépte ám amúgy istenesen. A ruhát letépte róla. Az asszony a levest ráfordította a farkasra. Akkor az otthagyta. Hát az asszony oszt nem tudott mit tenni. Csak elvitte az urának, ami maradt. Szól az asszonynak: - Csak ennyit főztél-e? 30 Matirlco Bertalan: Egy szepességi népmondáról. Ethn., I. 1890. 263.; Vö. Mikszáth Kálmán: Kísértet Lublón. 31 Krúdy Gyula: Váci utcai hölgytisztelet. Budapest, 1982. 200. 32 A gazdag irodalomból: Gönczi Ferenc: A csordás farkas. Ethn., XVI. 1905. 93-96.; Uő: Göcsej s kapcsolatosan Hetes vidékének és népének összevontabb ismertetése. Kaposvár, 1914. 158., 176-179.; Kertész Manó: Küldött farkas. MNy., VIII. 1912. 434-435.; Uhr Albert: Küldött farkas. MNy., IX. 1913. 76-78.; Csefkó Gyula: Küldött ördög, MNy., X. 1914. 320-322.; Uő: Küldött farkas, küldött kutya, küldött ördög. Ethn., XXXVII. 1916. 81-82.; Szendrey Zsigmond: Szatmár megye néphagyományai. Ethn., XXXIX. 1928. 34.; Uő: A nép élő hitvilága. Ethn., XLIX. 1938. 268-269.; Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások. Budapest, 1925. 90-93.; Beke Ödön: Szakállas farkas. Ethn., XLIII. 1932. 167., Uő: Szakállas farkas. Nyr. LXXI. 1947. 22-24.; Török Gábor: Történeti adatok a küldött farkas mondájához. NK., IV. 1959. 278-288.; Hathalmi Gabnai Ferenc: A prikulis. Ethn., XVI. 1905. 255.; Margalits Ede: Horváth népszokások és babonák Belovár-Kőrös megyében. Ethn., 1899. 125-126.; Relkovié Davorka: Adalék a Somlóvidék folklórjához. Ethn., XXXIX. 1928. 97.; A külföldi irodalomból: Kroll, Wilhelm: Etwas vom Werwolf. Wiener Studien. LV. 1937. 168-172.; Müller, Konrad: Die Werwolfsage. Marburg, 1937.; Lid Nils: Til varulvens história. Saga och sed, 1937. 325.; Odstedts Ella: Varulven i svensk folktradition. Uppsala, 1943., L. még Pöcs Éva munkáit. 33 Ipolyi Arnold: Magyar mythologia. Pest, 1854. 360-361.