Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

Felhő borítja az eget Felhő borítja az eget, Kedves rózsám, de szeretlek, De ha te is úgy szeretnél, Jaj, de boldog legény lennék. A mezei kis pacsirta Szárnya az eget hasítja, Szárnya hasítja az eget, Az én rózsám százat szeret. Vagyok olyan legény, mint más, Nem járok más lányok után, A szívem egy gyásztemető, Mert nem vagy igaz szerető. Erre gyere, amerre én, Majd megtudod, hol lakom én. Erre gyere, szívem párja, Megcsókollak utoljára. De én arra úgysem megyek, Mert én téged nem szeretlek, Mert ha téged szeretnélek, Más legényt nem ölelnék meg. Hét, Sajó-völgy Veres Józsefne Kocsis Julianna (48), 1973 Feljött már az esthajnali csillag J = ó4 Fáj a szí-vem, rneg- ha - sad u - tá - na. Feljött már az esthajnali csillag, Az én rózsám hazafelé ballag. Eresszen ki édesanyáin hozzája, Fáj a szívem, meghasad utána. Tornaija-Királyi, Sajó-völgy Loska Ferencné Borzi Erzsébet (42), 1975 Fentebb száll a fecske, fenn a magas levegőben Fentebb száll a fecske, fenn a magas levegőben, Nem láttátok babámat az éjjel? Láttam bizony keleméri réten, Kesely lábú lovát legeltette kötőféken. Fentebb száll a fecske, fenn a magas levegőben, Nem láttátok a babámat az éjjel? Láttam bizony, Kassa felől járni, Tudod babám, nagyon elkezdett a szívem fájni. Míg énhozzám jártál, babám, mindig álmos voltál, Szóltam hozzád, de csak szomorkodtál, Kialhatod, babám, tőlem magad, Nem ölelem többet az a karcsú derekadat! Kelemér, Száraz-völgy Brichta Adolfné Jávora Gizella (63), 1973