Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN
vajat és a tejfeles rátót. A vajat kanállal kicifrázták, de nem csak a mutatósság kedvéért. Félfontos, fontos darabokban vizes lapulevelek közé tették, e között nem olvadt meg nyáron sem olyan könnyen. Reggel kivették a hideg vízből, úgy tették vizesen a lapulevélbe. A rovátkák között ott volt a víz egész úton, s nem olvadt el a vaj, mert a megolvadt vaj senkinek sem kellett. A tejterméknek különben elég magas volt az ára. 113 A tej és a tejtermékek másodlagos szerepe A tejet, vajat, tejfelt szépítőszerként is használták, vagy talán inkább bőrápoló szerként. A női intim beszélgetések egyik témája az volt, hogy ki hogyan mosakszik tejben, ha szép akar maradni. Vajjal kenegették a kicserepesedett testrészeket, főleg az ajak tájékát és a kezeket. Nyáron, amikor ingvállban dolgoztak a forró napon, esténként savanyú tejföllel vagy vajjal kenték be kiszáradt testrészüket. Az írót és a savót gyomortisztító szernek tekintették, és székrekedés ellen használták. Meszeléshez régen nem használtak tejet, csak vízben oldott mésszel meszeltek. A lévárti Horváth Lajos visszaemlékezése szerint, amikor náluk 1908-ban festették a templomot, a festékhez naponta 20 liter tejet kellett adniuk. Alsószuhán meszelésnél még napjainkban is öntenek a mészre tejet. A tej gyógyszernek minősült a gömöri emberek előtt. Gyulladásos szemet aludttejjel borogatták. A kelésre sűrű tejfölt tettek libapehellyel összekeverve, az kifakasztotta. Gomba- vagy pálinkamérgezetteknek tejet adtak. Egyébként is mindenféle betegség ellen itták a tejet. Az állatok takarmányozásában is fontos helyet foglalt el. Tejjel etették a kutyát, macskát. A haszonállatokat, a malacot, bárányt, borjút takarmányozták vele, hogy jobban fejlődjön. A fejés és a tejkezelés eszközei Túrós zacskót a túró készítéséhez a Turóc-völgyben és a Szuha-völgyben nem használtak, más helyeken, pl. a Csermosnya-völgyben igen. Az összeállt alvadékot ebbe a zacskóba öntötték, s egy tál fölé akasztották, hogy abba csurogjon ki a savó. Az ilyen túró sokkal jobb, zsírosabb. Voltak házak, ahol csak tiszta szalvétába tették a túrót. Zsinórral összekötötték és úgy akasztották fel. Használat után kimosták és időnként hamus lúgban kifőzték. A fejőkendő (amivel a tehén tőgyét mosták) az ólban a szénatartón szögre akasztva függött (Dernő), máshol az istálló előtti szögön (Turóc-völgy), Alsószuhán pedig a konyhában a zsétár szegjen. A rendes, tiszta gazdaasszony mindennap kiöblítette, gyakran ki is forrázta. A tejjel teli csuprokat a kamrában vagy a pincében tartották, fedőcskével letakarva. Alsószuhai adat szerint élés fiókos ládában (egy fiókban 4 fazék fért el). A kiürült tejesfazekat forrázás után a kerítésre vagy a tejesfazéktartóra, a tejescsupros oszlopra tették szájjal lefelé. A tartót ágasnak is mondták. A tejfölös edényt Dernőn tejfeles fazéknak nevezték, a Turóc-völgyben szilkének, a Szuha-völgyben rátónak. A fejőfazekat, zsétárt és minden edényt, amelyben tej állott, s a szűrőt is, többször jó forró vízben kimosták, így tartották tisztán. Aztán a napra tették száradni, esti fejés után pedig a meleg sparhétra borították le a zsétárt, csuprokat, szűrőket, hogy ott száradjanak ki. A zsétár régen fából készült, aztán zománcos bádogedény volt. A bádogedényeket hamuval főzték ki (Alsószuha). A tejescsuprok külső kinézetre nem voltak egyformák. Sokan a cifra edényeket szerették, de volt vidék, ahol csak egyszínüeket szereztek be. A cserépedényt nem lúgozták ki, csak forrázták. A tejescsuprok tisztán tartásának egyik módja, hogy az üres csuprokat sütés után a kemencébe rakták (Turóc-völgy). A szabad levegőn azért tartották ezeket az edényeket, hogy ne kapjanak szagot. A szabadban tökéletesen kiszáradtak és elpusztultak a tejsavbaktériumok is. A Turóc völgyén a konyhában nem volt csuportartó, de más helyeken igen. Szuha-völgyben tálasnak nevezik, a Csermosnya-völgyben stelázsnak. Ez polcokból álló bútor, mely általában a konyha egyik sarkában állt. A téli időben előbb a kerítésen már kiszellőztetett tejesfazekakat a stelázs polcain tárolták, lefektetve sorjában, hogy ne szagosodjanak. Olyan hely is akadt, ahol fogas volt a konyhában. Egy 113 Vö. Viga Gyula: A vajkészítés eszközei... op. cit. 114 Dám László—D. Rácz Magdolna: Lakóházak Dél-Gömörben. Gömör Néprajza, VII. Debrecen, 1986. 126.
