Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN

hordóból sok elpárolog, meleg folyadékkal töltjük fel a hiányzó részt. Három hét múlva hűvös pincébe visszük, és nem dugjuk be a hordót, hanem ritka vászonnal vagy kilyuggatott lemezzel fedjük le a hordó nyílását, míg az erjedés meg nem szűnik tökéletesen. Ez kb. egy év múlva következik be. Ekkor már a bort fel lehet hozni a pincéből meleg helyiségbe, nem fog tovább forrni, de legjobb hűvös helyen tárolni, mert így 50 évig is eláll." Az erősebb borok, mint a poltorák és a dvonyiák készítése is a leírt mód szerint történik, csak azok még tovább forrnak ki. Nemcsak alkoholtartalmú ital előállításához használtak fel nagy mennyiségben mézet, de üdítő málnaszörphöz is: tíz liter málnához tíz kg méz és tíz liter víz szükséges, amelyet akár 20-24 napig is erjedni hagynak és csak azután tisztázzák le, öntik szép üvegekbe. A méz mint gyógyító táplálék Házi orvosságként minden háznál tartottak és tartanak mézet, függetlenül attól, hogy saját maguk állítják elő vagy sem. A méz önmagában is, de mint az alább felsoroltakból is kitűnik, a házilag készített gyógyszerek egyik fontos alapanyaga. Fekete retekbe lyukat vágnak, ebbe mézet öntenek. A retket a mézzel együtt csendes tűzön megsütik, ebből a mézzel sütött retekből háromszor-négyszer ehet a tüdőbeteg. Gyomorfájás elleni gyógyszer az, amikor az ürömből (Artemisia vulgaris) teát főznek, a főzetet mézzel és rummal összekeverik. Ebből egy kávéskanállal naponta kétszer-háromszor vesz be a beteg. A rebarbara (Rheum skaponticum) gyökeret apróra összetörik, baracklekvárral, mézzel vegyítik és csak késhegynyit adnak a betegnek belőle. Általános gyakorlat, hogy az influenzás beteg naponta háromszor színmézet eszik, amíg a tüdő ki nem tisztul, s az izzadás el nem múlik. Torokgyulladáskor lenmagot (Linem usitatissimum) törnek, amelyet mézzel összekevernek és a masszát, mint kenőcsöt, a torokra kenik. Tejben főtt lenmagot mézzel elkeverve kenőcsöt főznek, ezzel borogatják a gyulladásos testrészt. Torokbaj esetén a zsálya (Salvia officinalis) zöld vagy száraz leveleit fél óráig főzik, majd leszűrik, és a léhez egy kanál mézet, valamint egy kanál ecetet öntenek. Ezzel a keverékkel naponta többször öblögetik a torkukat. Pokolhólyagos testrészre szintén házilag állítanak elő kenőcsöt: a rozsliszt és a méz keverékét megmelegítik, langyosan rátapasztják a kelésre, s mindaddig kenegetik, amíg ki nem fakad. Hurutos bántalmakra reszelt murokrépát (Dancus carota) főznek össze mézzel, ebből azután napjában többször egy-egy kávéskanálnyit bevesznek. Hurutos idültségnél hatásos népi gyógyszer, ha egy evőkanálnyi reszelt tormát dió nagyságú vajjal és negyed kiló mézzel összevegyítenek. Ebből naponta többször egy-egy kanálnyit megesznek. Szájfájásra egy kávéskanál finomra tört timsót két kanál mézzel összekevernek, s ezzel a fájós részt többször bekenik. Oldal- és mellnyilalláskor a fájdalmas részt mézzel bekent torma- vagy dohánylevéllel beborítják és egy-két óráig úgy hagyják. Szamárhurutra öt deka mézet és 15-20 csöpp sáfrány- (Croeus sations) és mákony- (Papaver somniferum) oldatot összevegyítenek, és ebből óránként fél- vagy egykanálnyi adagot bevesznek. Az is hatásos szer, mely 70-80 grammnyi pergetett mézet és egy kávéskanálnyi, kb. 4-5 gramm ecetet tartalmaz. A gennyes sebre 30 gramm sárga viaszt fölolvasztanak gyenge tűzön. Egy evőkanálnyi faolajat és ugyanannyi színmézet, valamint egy tojás sárgáját összekavarnak. Ütéstől keletkezett kék foltra gyógyító hatású a sárga viaszolaj, melyet patikában is meg lehet vásárolni.