Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN

Foglalkozása: fazekas és földmívelő, a föld természete, nagyobb szorgalmat és kitartást kíván és a határ mostoha fekvése megkedveltette, talán ezektől tanult fazekasságot, úgy hogy télen át minden férjfi ezzel, nyáron át pedig cserép zsindely készítésével elfoglalva lévén, fazékkal bejárja a Kunságot, Heves, Bihar, sőt Békés megyéket is, földjeit pedig csak futva, lopva, úgyszólván művelvén, vagy egészen parlagon hagyván, jó búza és rozs helyett, ami itthon szorgalmas művelés által termeszthető, 5-6 héti csavargás után rozsallyát hoz, maga és családja élelmére, azon bal véleményben lévén, hogy e nélkül meg sem élhetnének ma határunkból, holottőseink, nem csak a földet művelték, de kertészettel, sőt szöllesztéssel is foglalkoztak, mutatja azelőtt a határban volt, de 1800 körül kivágott százados vén gyümöltsfa, és jelenleg is a határban fakadó, az erdőben pedig bőségesen nevekedő vad gyümölcs, a másikat pedig a 'Szöllők allya, borokszög, borosmála' düllők és a 'pinczék' sziklás, jelenleg erdővel benőtt völgynek elnevezése. E határon keresztül Turecz vize folyik. Deresk helységet legrégibb időkből Gf. Csáky család bírta, most is ugyanaz, de 1826-ik évtől Fennséges Herceg Kóburg család zálogban bírja."

14 Deresk elöljárói némileg elítélően nyilatkoztak arról, hogy a falu lakosai a fazekasságot helyezték a földművelés elé. Rendkívül fontos adatokat kapunk a fazekasság múltjára vonatkozóan. Valóban az egész falu érintve volt valamilyen formában a fazekasságban. A közlés szerint minden férfi foglalkozott ezzel a mesterséggel, s készítményeikkel távoli területekre eljártak. Ezek az adatok nagyszerűen igazolják, hogy Deresk fontos fazekasközpont volt és kiemelkedő hely illeti meg a gömöri fazekasság történetében. A Pesty-féle kérdőívre küldött válaszok nyomán némiképpen komorabb kép tárul elénk, amint az a valóságban lehetett. A 19. század második felében, a 20. század elején megjelent statisztikai összeírások azt mutatják, hogy bizonyos eredmények elérhetők volt a földműveléssel, az állattenyésztéssel stb. kapcsolatos tevékenység területén is. Idevonatkozóan figyelemre méltó áttekintést ad az alábbi kimutatás.

15 Földterület művelési ágak szerint kataszteri holdban Szántó Kert Rét Legelő Erdő I 1865 731 321 52 2255 1895 839 27 303 299 2182 Gyümölcsfák száma Alma Körte Cseresznye Szilva Dió Eper 1895 157 90 1 1115 3 2 Állatállomány Bika Tehén Ökör Mén Kanca Heréli Sertés Juh Baromfi Méhcsalád 1895 1 193 102 1 33 79 418 1200 568 2 1911 6 148 45 68 51 489 886 kimutatás nincs Kétségtelen, hogy a szántóterület nem jelentős. Az 1895. évi statisztika szerint ez a földterület 160 tulajdonos között oszlott meg, s ez a két kimutatási évben - 1895-re emelkedett a földterület száma - 45 holdat jelent átlagosan. A csekélyebb hozamú hegyi föld nyilvánvalóan önmagában nem volt elegendő, de bizonyos szükségletet kielégített, s elsősorban az állattenyésztéshez, az állatállomány fenntartásához szükséges takarmányt a kaszálókkal együtt biztosította. A fazekaskészítmények vásározásából szerzett termények rendkívül fontos, sőt nélkülözhetetlen kiegészítőként járultak a saját terméshez. A fazekasság tehát a megélhetés alapja volt. A tömegtermelést 14 Pesty Frigyes: Helynévtár, gömöri kötet. Kézirat a Széchényi Könyvtárban, 423-424. 15 Az 1865. évi adatok: Magyarország művelési ágak szerinti terjedelme és földjövedelme. Budán, 1865. 226-227.; Az 1895. évi adatok: A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. Budapest, 1897. 358-361.; Az 1911. évi adatok: A Magyar Szent Korona Országainak Állatlétszáma az 1911 -ik évi február hó 28-iki állapot szerint. Budapest, 1913. 266-269.