Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
NÉPRAJZ BARTHOLOMAEIDES MONOGRÁFIÁJÁBAN
A vasműhelyekben és kohókban a kovács az előállított és kovácsolt vas mázsája szerint 15 krajcárt vesz fel. Aki a kemencénél van, az a mieink által Czangarnak nevezett mázsája után 10 krajcárt kap. A fűtő és a tűz kezelője az itteniektől Hinzerne, a szlovákoktól Hiczjarnak nevezett, mázsánként körülbelül 8 kr-t kap. Ezeknek segítője, népiesen Stubredjarnak nevezett, mázsánként 4-5 kr-ral fizetik. A Streckhammer kohókban, a kovács mázsánként 18, a segítője mázsánként 15 kr-t, a fűtő mázsánként 7 kr-t kap. Akik a birtokok uraitól erdőket és fákat vásárolnak szén előállítására, ölenként szokták, ezért legkevesebb 1, legtöbb 3 forintot kapnak. A favágáshoz szükséges hasogatót ölenként 30-40, naponta 20-24 kr-t kap. A szénégetőt kosár után fizetik, nyolc teli mértékért 3-7 kr-t. Akik az elkészített szenet megvásárolják, ha másfél teli mérőt helyben vesznek, körülbelül 36 kr-t tesznek le érte. A vásárlás helyről a műhelyhez a távolság mértéke szerint különbözik a szállítás ára. Akik vasműhelyeket tartanak fenn, ezenkívül évi bért kell letenniük, mind a császári kincstárba, mind pedig az uradalomnak, amelynek a birtokán emelkednek ezek a műhelyek. Az előbbi a bányabér, az utóbbi a földesúri adónak nevezett, mindkettő, pedig ilyen lehet: A legnagyobb kohójú műhelyek után, a Blaufeuernek nevezettel felszerelteknél 5 Rhft bányavámot, 105 Rhft földesúri adót fizetnek. A kisebb vagy szláv kemencéjű után évente 25 Rhft bányavámot, a földek urainak pedig 42 magyar forintot fizetnek. A nagyobb pöröly után, ami minden egyes szláv kemencéhez egyenként tartozik, semmit sem kell fizetni. A Strecknek nevezett kisebb pöröly után az uradalmak évente 10 magyar forintot fizetnek. A kapás műhelyek után évente fizetnek az uradalmaknak 3 Rhft-ot. Ezenkívül még az egyháznak vagy a közösségeknek is, amelyekben kebelében állanak a műhelyek, nagyobb vagy kisebb összeget kell lefizetni (352. p.). Ezen műhelyek termékei különfélék, eltérő árúak és értékűek. Amely műhelyekben elsőrendű vas edényeket és szerszámokat, úgymint vas főzőfazekakat, golyókat stb. öntenek, a súly mértéke szerint fizetik, egy font 4-6 kr. Ahol nagyobb pöröllyel, amit ordinariusnak szoktak mondani, kovácsolják a vasat, ebben az időben egy mázsa 13 Rhft, húsz évvel ezelőtt 6 Rhft-ba került. A kisebb, Strecknek nevezett pöröly termékei mázsánként egykor 10 Rhft, ma 14 Rhft 30 kr. Mindkét kalapács a következő mennyiségre és minőségre különböző vas szerszámokat állítja elő: 1. Négyszögletű vasrudakat, Gatter, Eisen Mrezove, Zelezo nevezetűeket különféle fajtájú nyársaknak, rostélyoknak, ékeknek valót, valamint lánc készítésére alkalmasat. 2. Párhuzamos formájú vasrudat, Sparing nevezetűt, amelyekből a lovak patkóit, valamint karikákat és kisebb kerékabroncsokat készítenek. 3. Rothraffnak nevezett (Radreif) vasrudakat, ez valamivel szélesebb formájú, kocsik és könnyebb szekerek kerekeinek övezésére alkalmasak. Készülnek mindkét pöröllyel. 4. Faszraffnak (Fassreif), mondott vasrudat, amelyekből hordók és hasonló edények abroncsai készülnek. 5. Vaslapok az ekék vasainak készítésére, valamint, amelyek kocsitengelyek övezésére szolgálnak. 6. Boltozatos vasrudak, a rövidebbek Schinneisen nevezetűek, súlyosabb kocsik kerekeinek övezésére alkalmasak. Ezt a fajtát a rendes vasakhoz számítják, de egy Rhft-nál drágább szokott lenni. 7. A kapák és lapátok készítésére alkalmas vasrudakat, amelyeket Gretz-eisen, Grecove zelezo-nak neveznek. 8. Epületek falainak megkötésére szolgáló népiesen Anker-nek mondott hosszabb vasrudak. 9. Caglenak nevezik a vas rövidebb, de vastagabb darabját, amelyekből a kisebb vagyis Streck pöröl y őket készítik. 10. Ritkábbak a vasnak olyan formái, amelyek nem négyszögletes alakot adnak. 11. Egykor kovácsoltak kasza, kard, kés, vas készítésére alkalmas rudakat. Ezeket készítik a fémmunkák során. Mielőtt elhagynánk az ásványokat, elő kell számlálnunk azokat, akik ilyen módon gyakorolják a mesterséget, és akik munkájuk alapanyagát a fémekből, elsősorban vasból és rézből nyerik. Közönséges vaskovácsok szinte mindenütt megtalálhatók. Azt lehet mondani, hogy az egész megyében körülbelül 500-an vannak. Akik a városban élnek, azoknak törvényekkel meghatározott társaságuk van, amelyekbe falusiak nem tartoznak. Mindkét csoport olyan munkákkal foglalkozik, amelyeket a lakosok mindennapi használatára szolgálnak. Ezenkívül néhányan kereskedésre szolgáló szekercéket, lándzsákat, nyársakat, ékeket készítenek. A láncok kovácsolásával leginkább a cigány nemzetiség foglalkozik. Lakatosok kevesebben vannak, ezek csaknem kizárólag a városokban laknak. Rézműveseket alig tízet számlálhatsz össze az egész megyében.
