Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
NÉPRAJZ BARTHOLOMAEIDES MONOGRÁFIÁJÁBAN
Néprajz Bartholomaeides monográfiájában G ömör megye múltját, helytörténetét, földrajzát és néprajzi vonatkozásait elsőként bemutató munka az Inclyti Superioris Ungariae Comatitus Gömöriensis Notitia Historico-GeographicoStatistica (magyarul: A felső-magyarországi tekintetes Gömör megyének történeti-geográfiaistatisztikai leírása) címen jelent meg Lőcsén 1806-1808-ban. A szerző Ladislaus Bartholomaeides evangélikus lelkész. (Nevét az irodalomban különbözőképpen hivatkozzak: Bartholomaeides László, Bartholomaeidesz László, Bartholomeidesz László, Ladislas Bartholomeides.) Korának szorgalmas, mondhatni megszállott kutatója volt. Hatalmas mennyiségű anyagot gyűjtött. Ezeknek a jelentős része megjelent, nagyobb része azonban kéziratban maradt. A kéziratos anyag mintegy 40 kötetnyi, s különböző művelődéstörténeti, egyháztörténeti, levéltári adatokat és irodalmi feljegyzéseket tartalmaz. A gömöri helytörténeti és néprajzi irodalom számára a magyar vonatkozásokat illetően különösképpen fontos a fenti munka. Annak ellenére, hogy Bartholomaeides alig - egyes források szerint egyáltalában nem - tudott magyarul, a gömöri magyarság népéletére is számos példát említ, összefüggésben a szlovákok és több esetben a németek hagyományaival. Mielőtt a műről részletesebben szólnánk, rövid áttekintést adunk Bartholomaeides egyébként nem változatos életpályájáról. A 71 évet élt tudós tanító-lelkész a Kishont megyei Klenócon született 1754ben. (Kishontot csak 1802-ben csatolták Gömör megyéhez.) Mint egészen kis gyermek hólyagkő betegségben szenvedett, s az alig ötéves fiú életét két vándor görög orvos sebészi műtéttel megmentette. Ettől a betegségétől megszabadult - bár utóhatása élete végéig megmaradt -, egészen fiatalon köszvényes lett. Ez a betegség különösképpen meggyötörte és a tanulásban akadályozta. E tekintetben nehézséget jelentett a kevés jövedelmű lelkészapa anyagi helyzete is. Szerencsére azonban egy rokoni örökség kapcsán lehetősége nyílott külföldi tanulmányútra. Már közel járt a harmincadik életévéhez, amikor Wittenbergből másfél évi tanulás után visszaérkezett. Két hónapig Ratkón volt tanító, majd Ochtinán lett lelkész, ahol azután élete végéig működött. Bartholomaeides Ladislaus munkásságát feljebbvalói magasra értékelték és érdemei elismeréséül először esperesi főjegyzővé, majd alesperessé és végül főesperessé választották. 1825-ben hunyt el, tíz évvel később, mint felesége. Egy méltatás szerint „úgy nős, mint özvegy állapotában életét leginkább a tudománynak szentelte". Bartholomaeides Ladislaus tudományos tevékenységéről tanúskodnak a következő nyomtatásban megjelent munkák: 1. Commentatio de Bohemis Kis-Honthensibus antiquis et hodiernis. Vittenbergae anno 1783, récusa Posonii 1796. 2. Spis uzitecny a welmi potrebny od doctora Grobjana s uprimnosti ucineny, w nemz napominá pilne k ostriháni svych mravu a znamenitych enosti, v Banské-Bistriey 1784. 3. Summa Krest'anského Evajelického Nábozenstvi. 1786. 4. Rozmlauváni Jozefa II. s Matejem I. Korvinus recenym, v Královstvi mrtvych, pri pritomnosti nekterych jinych uherskych Králu drzané. 1790. 5. Hystoria o Americe ukazujicí, kterák byla skrze Krystoffa Kolumbuse, a jeho nasledovníky vynalezená, jakové jeji prirozené polozeni a stav, jacy obyvatele, a jak ji Europcane sobe podmanili. Sepsal L. B. E. S. B. K. V. O. v Prespurku vytistena u Simona Petra Vebera. 1794. 6. Kráticjá Hystorie prirozeni k pomoci a k dobrému jak Ucitelu tak y mládeze skolské sespsaná, áno i k rozsírení lepsí a k Bohu vedaucy známosti tohoto sveta vubec na svetlo vydána skrze Ladislava Bartholomaeidesa, Evanjelického kazatele Ochtinského, s desyti jeho vlastní rukau na medi vyrytymi tanulkámi, roku 1798.
