Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ELŐSZÓ

Előszó M 1 gy Gömör megyei kis faluban születtem 1932-ben. Amikor ez a kötet ïï~i megjelenik, a hetvenedik életévemet töltöm. Ez már az a kor, amikor M J az ember visszafelé tekint, s nem előre, mert a múlt már életünk történelme... Az emlékezés először - és csaknem mindig - a szülőföldre visz. Amint Csokonai mondja: Minden föld ugyan hazája / A jó embernek: való! / De mégis szülötte tája / Mindennél elébb való. A falum neve Hét. A nyelvészek szerint a számmal jelölt települések a magyarság kárpát-medencei megtelepedésének korai időszakára nyúlnak vissza. A kis Sajó menti falunkról okleveles adatok 1255-től ismeretesek. Kis lélekszámú lehetett, mert református gyülekezetének csak 1737-ben lett papja. A matrikulába egy fél évszázaddal később a lelkész 259 ,,lelket" jegyzett be. Mind nemesek voltak. Néhány gazda kivételével „ hétszilvafás " kisnemesek. Szegények, de nemességükre büszke emberek. A félárván nevelkedett édesapámnak csak 600 négyszögöl nadrágszíjnyi parcella maradt örökül. A szintén kisnemes édesanyámat a Csehszlovákiához csatolt Gömör kisded falujából, Sajórecskéről hozta az ámbitusos, vályogtéglás házba. így a családunk két országhoz tartozott. Gyermekkoromtól érezhettem, tapasztalhattam, mit jelent, ha a testvéreket, rokonokat elválasztják egymástól. Nagyszüleim csak pár kilométerre éltek a határ túlsó oldalán, az elszakított Gömörben. Amikor a magyarlakta Felvidék visszakerült az anyaországhoz, két évig a rimaszombati gimnáziumban, Tompa Mihály szülővárosában tanultam. A világháború után újra sorompó került a magyarok közé. Az odaáti áttelepítés és elhurcolás éveit ideát is átéltük a rokoni, baráti sorsok révén. Évtizedek múltak el, amikor lehetőségem nyílt nagyobb nyilvánosság előtt Gömörről, a határon túl felejtett magyarokról szólni. A népköltészet adta a szavakat, a népdalok és a népballadák: ahol magyarul dalolnak, ott magyarok élnek. A dalokat és a balladákat követték a további gyűjtések: mondák, adomák, proverbiumok, szokások és egy népi táplálkozásról szóló kötet is. Ezek most itt mind egybegyűjtve jelennek meg. Az anyag még bővülhetne a füzetekben és a magnetofonszalagokon rekedt gyűjtéseimmel. Ezek már alighanem adattárban maradnak az utókorra. A balladákat, dalokat, nótákat a magnetofonszalagjaimról CD-re mentette a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete. Valamikor talán a teljes anyag napvilágot lát.