Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
AZ EGYHÁZ ÉS HÍVEI HÉTBEN
A Sidó gyermeket sem Pap sem Bába v. öreg Asszony meg keresztelni ne merészellyék ha szinte az élete veszedelmében volna is, 1000 Arany és fél esztendő tömlöc alatt tiltatik hanem a' Sidóknak a' miképen tetszik magoké úgy keresztellyék. Más örökös tartományokbul Magyar országra költözött legények ha nőtlenségiket egyébképen meg nem próbálhattyák és vallástételeknek igazságát két élő tanú szabad vallásával megbizonyíthatják a házasság nékik meg engedtetik. Hogy az házasság annyival is inkább nagyobb bátorsággal eshessen meg az ifiu személlyek között és az öszve eskettető papok is annyival inkább bátrabbak lehessenek az házasságrul költ rendelésekhez képest hirdettetik bővebb igazításokra, hogy mind az illyen iffiu 's kisebb idejű személlyek, valamikor házasságra akarnak lépni, mindenkor az ő attyok atyai részekről való nagy attyok, vagy ha szüleik nem volnának a tutoraik engedelmét írásba mutassák meg a papoknak. Abafi Adjut. Fő Szolg. 1788 A különböző Vallásoknak Temettségekrül minden megeshető történetekre nézve méltóztatott ő Flsqe e' rendeléseket tenni. 1. Mindenütt az hol valamely Helységben minden különös valláson lévő lakosoknak magok számára való különös temetőjök vagyon, annak birodalmában ezután is meg maradjanak, ha pedig közös volt azoknak Temetőjök, szabadságokban áll, hogy a' más ottan lévő Temetőben temetkezzenek oda azhová akarnak úgy hogy nem köteleztethetnek a más valláson valók Temetőjök közzül egyikben is inkább, mint a másikban temetkezni. 3. Az ollyan valláson lévő magános lakosok, melynél valamely helységben Temetője nintsen, más valláson lévő oda való lakosoknak ottan lévő temetőjében temettessenek a közelebb lévő azon vallású egyházi személy által, melyen a meg hólt is volt tegye meg a temetési szolgálatot, ha pedig a' rendes időre el nem hozattathatik, az helységben lévő Pap kísérje el a' testet a Temetőbe. 4. Mindennek szabadságában áll hogy a' maga vallásának Czeremoniájával temettesse el magát, az ő vallása szerint való jegyet sírja feliben, és hogy azon helységben lévő Haranggal harangoztasson maga felett úgy mindazon által hogy abbul se maga, se az ő vallásán lévők magoknak just más valláson valóknak károkra ne tulajdonítsanak; a Pap is pedig, vagy a más valláson lévő gyülekezet a mellyiké az oda való Temető semmi akadályt ebben ne tegyen és a' földnek szokása szerint a meg hol tnak vallását megkülönböztető jegyet, mely a meg holtnak sírja felibe tetetik erőszakossan ki ne vesse. 5. Valahol valamely helység mely különböző vallású lakosokbúi (kiben mind azon által a Catholicusok mellett az úgy nevezett Evangelicusokat Reformátusokat és nem egyesült görög valláson lévőket kell érteni) áll, új Temetőt akar fogatni a Vrgye vigyázzon reá, hogy közös temető készíttessék hanem ha az ily Helységnek nagy mértékben való szaporodása vagy pedig az Helynek természeti helyheztetése egynél több temetőt kívánnának. 6. Az hol két 's több valláson lévőknek egy közös temető rendeltetik, szabadságokban áll azoknak, hogy vagy el osszák azt magok között, vagy pedig minden vallásbéli külömbség nélkül sorba temetkezzenek, ha pedig erre nézve meg nem egyeznek, a Vrgye úgy rendellye el, hogy a testek a mint egymás után halnak, egy más után sorba helyeztessenek. 7. Ha valaki nem lévén az ő vallásának tulajdon temető helye az helységben, a közelebb lévő maga vallásán lévő Helységbélieknek. Temetőjében akar temettetni, az is néki mint eddig; úgy ez után is meg engedtessék. 8. Az ollyan Utasok, kik a Hazában bé vett vallásokon kívül más valláshoz tartoznak; kikhez az unitáriusok is számláltatnak, hasonlóképen az helységben levő temetőben akár közös légyen az, akár nem temettessenek az helységben lévő Pap vigye véghez körülötte a' temetési szolgálatot. 9. Mindezek után önként következik, h. a közönséges Temetők rendeléseiben, meg kell tartani az egyességrül ki adott rendelléseket. Prof: Zichy Károly m.p. költ a Királyi H.T. Budán 12 Aug. 1788. Holtzmann Antal m.p. 1793 Anno 1793. dje 26. Septembr currentáltatott: 1. Minthogy a' születésnek és meg halásnak napjárul gyakran szoross kérdés esik a' törvényben; eddig pedig nem a' születésnek, hanem a' kereszteltetésnek, nem a' meg halásnak hanem az el temettetésnek napja jegyeztetett fel, szükségesnek ítéltetik a' születésnek és meg halásnak napját is feljegyezni.
