Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK

TÉL: Hic sum nagy Jupiter. JUPITER: Hát pórázon fülel az a nagy gazember? MERKUR: Úgy hozták bé hozzám a Tavasz és a Nyár. JUPITER: Hadd álljon melléje a többi is hát már! No ti lomha járók ez a panasz rátok Melyért a farsangba szóródott sok átok, Hogy elaludtatok s titeket nem láttak, Mely miatt a dámák semmit se szánkáztak, Csak bent kellett ülni a gőzös szobába. Ott peshedtek, mint egy vén banya vagy bába. Glacies helyébe a sár feltámada, Sok dáma, gavallér majd bele fullada. Emiatt a bálok olyan ritkák voltak, A szegény cigányok éhen majd megholtak. Mikor Bórcásnak dühösködni kellett, Dél meg fojtó ködöt, büdös gőzt lehellett. Ennek leendő eltávoztatására Kapjon mindenike tízet a farára. BORCÁS (instál): Nékem Borsásnak a pofám megrepedt, Azért nem tudtam most fújni hideg szelet. Glacies szíjfait apróra őrlötte Az egér, melyekkel a fagyott kötötte. Tél gazda ősz végén hogy megittasodott, Már fogva is voltunk, hogy kijózanodott, O oka mindennek meg ez a Dérhúzó! JUPITER: Hiába instáltok egy szavam, mint száz szó, A föld népe dúl-fúl, mind szépe, mind ráta, Hogy a farsangokba sáros volt az uta. Ez a ti hibátok, ha ezt elengedném, Királyi székemet tán el is veszteném. Merkúrt mennél elébb üttesd a farokra. MERKURIUS: Véghez megyén mindjárt az az ő hasznokra. ULAP: Uram! jobb lész kivel a pitvarba csapni. Jobban lehet ott a botot suhogtatni. MERCUR: Ti ocsmányok, jertek, engem kövessetek. GLACIES (lassan): Hé Ulapok! osztón nagyon ne üssetek! JUPITER: A Tavasz, hogy jókor kiállott a placcra, S eként jól vigyázott a parancsolatra, Koronáztasson meg a Musák énekkel Köszöntsék meg ahhoz illő tisztelettel. Ének Ad Notam. Oda mentem szép s. a. t. Idvez légy kinyíló Tavasz! szívünk gyönyörűsége, A megújult természetnek megvidító kiessége. Ki a szunnyadozó erőt mindenben feléleszted, Az örömet e föld színén széjjel hinted, s elterjeszted. Az elaludt természetbe te új lelket lehellesz, Általad a rét, az erdő a szemnek tetszővé lesz, Általad lakja a Musa Pindus Helikon hegyét, Méltán teszi a Musa kar hát ma néked tiszteletét. TAVASZ: Hát ez a legényke Pinduron lakik é? Apollótól ottan verset tanulgat-é? MUSA: Tanult az útfélen vad Musa a neve. TAVASZ: A jó ízlésbe hát halljuk mire mené. VAD MUSA: Mondják: hogy sok arany volt Amerikába, Cifra szár, csutora kell tajték pipába. Télbe jó heverni a meleg szobába, Sok tokot és vizát fognak a Tiszába. Szenvedett sok ágyúlövést Munkács vára, Nem minden ember hág az ugorka fára. Nehéz felülni a dacos paripára, Most egy itce bornak hat garas az ára. Egy szusszal nem mehetsz a serki tetőre, Elszalad a kutya, ha teszen a kőre. Többet perorálok mához esztendőre, E versek jutalma lész egy hegre lőre. KENGYELFUTÓ (búcsú vétele): Elvégeztük itten csendes mulatságunk! Már csendes léptetve majd tovább ballagunk. Ez egy kérésünket intézzük hozzátok, Hogy ha van fiatok, hozzánk bocsássátok, A szép tudományok szorgos műhelyébe, A Pindus, Hélicin kies hegy tövébe. Az egek áldásit reátok kívánjuk, Szívességetekbe magunkat ajánljuk.