Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK
Ez a nóta Páskaházán is ismeretes volt. Sebő Béla (79 é. 1973) már csak két sorára emlékezett: Kelj fel kislány, itt a májfa, Jó éjszakát, vigyázz rája. A májfaállítás szokásának gyakorlatában a falvak között - egy-két példát kivéve - csekély eltérés figyelhető meg. A kettős májusfa állítására csak néhány faluban emlékeztek és annak gyakorlata az 1900as évek elejéig tartott. Az adatközlők emlékeznek olyan esetre, amikor májfát két udvarolni szándékozó legény állított a leánynak. A leány mindkettőt fogadta, a fára szalagokat adott és mindkét legényt megajándékozta. Többnyire azonban egymás fáját kidöntötték, vagy a második érkezőnek a felállítást megakadályozták. Ha egy leánynak többen is akartak májfát állítani, az elsőbbségért induló legény barátaival megakadályozta, hogy másik fa is felállításra kerüljön. A májfa fajtájában némi eltérés megfigyelhető. Ez nyilvánvalóan összefüggött a településeket környező faállománnyal. Általános volt a gyertyánfa, a nyírfa, a járomfa és a bükkfa. Páskaházán Máté Gyula (64 é., 1973) mondta, hogy aki „fenyőfát vitt, az már híresebb legény volt, arra büszkék voltak a lányok". A szép sudár májfából a gazda vendégoldalt csinált. A májfát szalagokkal, kendőkkel díszítették. Több adatközlő említette, hogy a májfa csúcsára pálinkás üveget is erősítettek. Amikor a fát ledöntötték, a legény barátaival a pálinkát elfogyasztotta. A leány a legényt a májfaállításért megajándékozta. Pünkösd reggelén bokrétát és csipkés zsebkendőt vitt a legénynek. A páskaházai Polyák Béla (62 é., 1973) szerint „a leány pünkösdvasárnap reggel szégyenlősen ment a legény házához, mert régen szégyenkeztek a lányok. Amikor bement mondta, hogy elhozta az ajándékot a májfáért. Ahol becses volt a lány, a legény édesanyjától kendőt (fejrevaló piros vagy rózsáskendőt) kapott." A májfának a leány részéről való elfogadása a legénnyel való kapcsolat első látható jele volt. A példák zömében az udvarlás házasságkötéssel zárult. A leányok Ragályon és Páskaházán - nem csak azok, akik májfát kaptak - pünkösd vasárnap délután a következő szövegű énekkel sétáltak végig a falun (elmondta Hegyi Károly 80 é., 1973. és Sebő Béla 79 é„ 1973): A pünkösd mind a református, mind a katolikus falvakban a vallási érzület kifejezésének ünnepi alkalma volt. Azok az emberek is elmentek a templomba, akik más alkalommal - vasárnapokon - odahaza maradtak, esetleg dolgoztak. A vasárnapoktól eltérően az ünnepi ételek és étkezés jelentett változást. Pünkösd szombatján előkészületeket tettek a kétnapos ünnepre: a kemencét befűtötték, kalácsot sütöttek, tyúkot vágtak, tésztát gyúrtak stb., hogy másnap az asszonyok nyugodtan mehessenek a templomba, vehessenek úrvacsorát, gyónhassanak stb. A pünkösd ünnepe jellege az 1970-es évekre megváltozott. A lévárti Szobonya Julianna (67 é., 1973) így szólt erről: „Az ünnep egy napra szűkült le. A kalácssütés megszűnt. Már kemencék sincsenek. Legtöbb helyen sütemények kerülnek az asztalra. A húst a városból hozatjuk. A legények nem pünkösdkor, hanem május elsején állítanak májfát, de már ez is elmarad. A legény virágkosarat visz vagy küldet a leánynak." Ez a változás Gömör más falvaiban is hasonlóképpen bekövetkezett. Mi van ma, mi van ma, Piros pünkösd napja, Holnap lesz, holnap lesz A második napja. Jó legény jól fogd meg A kantárod szárát, Hogy el ne tapossa A pünkösdi rózsát.
