Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK

A gömöri falvakban gyermekek, suhancok rendszerint farsang keddjén, néhol hétfőn vagy vasárnap sorra járták a házakat. Verssel, énekkel köszöntötték a házbelieket. Kezükben fa-, vagy vasnyársat tartottak. Kosarat és tarisznyát vittek magukkal. A gazda vagy a gazdaasszony szalonnát húzott a nyársukra, olykor tojást és egyéb naturáliát is adott nekik. A pásztorok is hasonlóképpen jártak farsangolni, s mindenüvé betértek, ahonnan állat járt a legelőre. A meghatározott járandóságon felül egyfajta bérkiegészítésnek tekintették, s az állattartó gazdák a kialakult hagyomány szerint nyújtottak természetbeni adományt a pásztoroknak. A köszöntő-adománykérő versikék két változatát dallammal magnetofonra felvettem (Gesztete): 6, miiÓ, ElAz úNe- kern far- sang, ked- ves lőtt az ó eszjak- ba vi- gadsza- Ion- nát adi- dő, ten- dő, ja- nak, janak! Ha nin- csen Van a kis házkamba, ba. 1 ,

1 I I —i— —L "2 lim —J—J—

v —à-* Az ágy a- latt ki- lene -to- jás, Sully a ta-risz- nyá-ba! Ennek a szövegében alig találunk némi eltérést. Az első sorokat szinte minden faluban azonosan ismerik, a kérő részben vannak bizonyos variációk. Pl. Ha nem adnak szalonnát, Farkas hordja a disznyát. Ha nem adnak tojáskát, Girind hordja a tyúkját. Ha nem adtok, meghaltok, Rám marad a portátok. Ha nem adtok, visszatérek, Dőljön be a kemencétek. Mert ha bort iszik a diák, Úgy megújul mint a virág, Nem kell a korpacibere, Csak a zsírba sült herőce. Rendkívül figyelemre méltó a következő ének, amely meglepő hasonlóságot mutat a regösénekek egyes variánsainak gazdaébresztő részletével (Hét): Hó- hó, far-sang, há- rom na- pi far-sang, Itt is ad- nak, a- mit ad- nak, Kelj föl gaz- da, az is gaz-dag há- za. kelj föl! Is- ten szál- lott a há- zad- ra Hat ló-val, hat ö- kör-rel, ki-lenc bor-nyas te-hén-nel, egy a- ra-nyos e-ké-vel. A-hány-szora szar-ka meg-bil-len-ti a far-kát, Any-nyi szá-zas üs- se meg a ki-gyel- med mar-kát! Lévárton farsanghétfőn volt a varjútemetés. A kora délutáni órákban a legények összegyülekeztek a varjú temetésére. A döglött varjút botra erősítve két legény vitte végig a falun. A „halottat" a gyászoló legények bandaszóval, cigánymuzsikával kísérték. A következő nótát dalolták: Károg a varjú a jegenyén. Ne sírjatok lányok, visszajövök én. Elmegyek, elmegyek messze én. Károg a varjú a jegenyén. Amikor a menet a falu közepén a Turóc patak hídjához ért, a „holt varjút" körültáncolták, megsiratták és azután a vízbe dobták. Pelsőcön az 1970-es évekig szokásban volt a hajdani iparoskör farsangi nagy attrakciója, amelyet a második világháború után a tűzoltó egyesület szervezett: maszkos alakoskodó, adománygyűjtő felvonulás az iparoskörben rendezendő sztrapacskavacsorára és az azt követő táncra. A szokás formailag a hagyományos tél végi szimbolikus temetés menetét követte. A felvonulók előtt a nótárius haladt. Fekete palástot borított magára, fejére cilindert tett, hóna alatt egy nagy könyvet tartott. Mellette lépkedett a vicenótárius hasonló öltözetben. Közvetlenül utánuk a halottas játék részt-