Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

Barna kislány kerüli a hodályt, Keresi a szegény juhászbojtárt. Barna kislány hiába kerülök, Beleégett, ki téged szeretett. Mutassák meg legalább a sírját, Hagy ültessek rája piros rózsát. Rózsát teremjen az, ne tövisket, Mert ő engem igazán szeretett. Hét, Sajó-völgy Veres Józsefne Kocsis Julianna (47), 1972 Leégett a szentpéteri hodály [A szeretőjét kereső lány] Leégett a szentpéteri hodály, Beleégett három juhászbojtár, Három juhászbojtárnak a nyája, Cifraszüre, sallangos bundája. Számadónak nincsen semmi kára, Megveszi a szendrei vásárba, De a szegény Jancsi juhászlegény 0 maga is beleégett szegény. Bama kislány kerüli a perjét, Keresi a régi szeretőjét. Bama kislány, keresd már te őt, Beleégett a te hü szeretőd. Mutassák meg legalább a sírját, Hagy ültessek reája rózsafát. Hagy teremjen rózsát, ne tövisét, Hisz ő engem igazán szeretett. Lévárt, Turóc-völgy Horváth Lajos (70), 1973 Kondás Erzsi [A cséplőgépbe esett lány] Mi történt a kikőrösi leánnyal, Elmondom most ötven évnek múltjával. Királykútra szegődött mint arató, A gép mellett ő volt a kévevágó. Kondás Erzsi felment a gépasztalra, Egyenesen beleesett a dobba. Amikor a szeretője meglátta, A két kézit a fejire kulcsolta. Gépész uram, álljon meg a masina! A szeretőm beleesett a dobba! De amikorra a gőzgép megállott, Kondás Erzsi piros vére elfolyott. Szegény leányt feltették a szekérre, Úgy vitték a főorvos úr elébe. A főorvos elfordult és azt mondta: Ennek csak a jó Isten az orvosa. Rögtön küldték a sürgönyt a postára, El is ment az Kiskőrös városába. Édesanyám, olvasd gyászos levelem, A gép mellett hagytam az életemet. Édesanyám, ha fel akarsz keresni, Az abonyi temetőbe gyere ki. Megismered síromat a virágról, Meg harmatos rózsa sírszalagjáról. Kiskőrösről ment a kocsi Borsodba, Harangoztak, mikor beért Abonyba. Édesanyja kiment a temetőbe, A sírhalmon ott hasadt meg a szíve. Alsószuha, Száraz-völgy Dombi Lajos (78), 1973 Farkas Julcsa [A cséplőgépbe esett leány] Ezernyolcszázhetvenkettedik évbe, Mi történt a fehérvári nagy kertbe! Farkas Julcsa fellépett az asztalra, Egyenesen beleesett a dobba. Mikor ezt a szeretője meglátta, A két kezét a fejére kulcsolta. Jaj, gépész úr, álljon meg a masina, A szeretőm beleesett a dobba! Mikor aztán a masina megállott, Farkas Julcsa piros vére mind kifolyt. Piros vére úgy folyt el, mint a patak, Szeretője siratná, de nem szabad.