Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

A SZERELMI ÉLETTŐL A LAKODALOMIG ALSÓSZUHÁN

a keresztszülök a saját gyermekeik keresztszüleinek a keresztgyermekük szüleit kérték fel, azaz visszahívták őket. Domby Lajos saját példáját említi: megkeresztelése után a keresztanyja két hét múlva szült. A gyermeket az ő szülei tartották keresztvíz alá, így mindketten azonos korúak lettek, együtt nőttek fel, a rokoni kapcsolat rendkívül szorossá vált nemcsak a szülők, hanem a gyermekek között is. Keresztelő Mielőtt a gyermeket a keresztelőre vitték, a szülők a keresztnévben megállapodtak. Többnyire már a terhesség időszakában választottak keresztnevet, lánynevet és fiúnevet is, attól függően, hogy milyen lesz a gyermek neme. Leánynevet az anya, fiúnevet az apa választott. Az első gyermek rendszerint az édesanyja, illetőleg az édesapja keresztnevét kapta. A keresztelőre előre felkészültek. Időpontjául az anya betegágyból való felkelése utáni vasárnapot jelölték meg. A keresztelés télen és nyáron is egyaránt a templomban történt. Az 1960-as évektől már csak nyáron keresztelnek a templomban, télen a paplakon. A gyereket a keresztanya vitte. Vele ment az apa, keresztapa és a bába. Télen az istentisztelet alatt a keresztanya és a bába a gyerekkel a paplakon a melegben várakozott. Amikor a prédikáció utáni ének felcsendült, bementek a templomba, az apával és a keresztapával együtt az úrasztalához álltak és a gyülekezeti éneklés után a lelkész a gyermeket megkeresztelte. A záróének alatt elhagyták a templomot. A pap járandósága a keresztelésért meghatározott összeg volt. Ezt a presbitérium állapította meg. Az összeget a koma, a keresztapa fizette. A keresztelői lakomára az összes rokonságot meghívták. A meghívottak között szerepelt még a pap, a jegyző, tanító és más tisztségviselő ember is feleségeikkel együtt. Nagyobb vendéglátást csak a jobb módúak engedhettek meg maguknak. A gyermeknek ajándékokat vittek, vagy pénzt tettek a pólya alá. Az étkezést követően a bábaasszony tányért tartva a kezében pénzadományt gyűjtött. A keresztelői ebéd hagyományosan a következő volt: csigaleves, tyúkhús, pecsenye, töltött káposzta, kalácsfélék, újabban torta. Italok: mézespálinka és bor (újabban sör, üdítők). A keresztszülő és a keresztgyermek A keresztszülő és a keresztgyerek között az esetek többségében szoros rokoni kapcsolat alakult ki. A gyermek kötődése a keresztanyjához és a keresztapjához sok esetben mélyebb volt, mint pl. a nagybátyjához vagy a nagynénjéhez. Természetesen más volt a helyzet, ha a szülők testvérei közül való volt a keresztszülő. A keresztgyermek felnőtt korában is keresztapának és keresztanyának szólította a keresztszülőket. Tessékelte, egyetlen eset sem fordult elő, hogy tegezte volna őket, mint ez napjainkban gyakori. A keresztszülők a gyermeket életük folyamán mindvégig keresztlányomnak, keresztfiamnak nevezték. A keresztszülők alkalmanként ajándékot adtak a keresztgyermeküknek. így pl. amikor az elemi vagy felsőbb iskolát elvégezte; nagyobb ünnepek - karácsony, húsvét -, konfirmáció alkalmával. E tekintetben a lakodalom volt a legfontosabb esemény. Ilyenkor a keresztszülők kitettek magukért. A legnagyobb ajándékot ők adták a keresztgyermeküknek. A keresztapa töltötte be a legfontosabb lakodalmi tisztséget, ő volt a násznagy, más néven a szószóló. A keresztgyermek a keresztszülők segítségére, támogatására mindig számíthatott, hasonlóképpen a keresztszülők a keresztgyermekükére. Ha a keresztszülőknek nem volt gyermekük, vagy más ok miatt időskorukra egyedül maradtak, a keresztgyermekük gondoskodott róluk. Előfordult olyan eset, hogy a gyermektelen keresztszülők a vagyonukat a keresztgyermekükre hagyták.