Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
A SZERELMI ÉLETTŐL A LAKODALOMIG ALSÓSZUHÁN
A szerelmi élettől a lakodalomig Alsószuhán G ömöri gyüjtőútjaimon az 1970-es években a parasztság szexuális életével kapcsolatos kérdésekre irányult a figyelmem. Idevonatkozó leírások alig jelentek meg. A gyakran hivatkozott Ortutay-cikk után évtizedekig fontosabbnak tekinthető tanulmány nem látott napvilágot. A témakör kutatásának fontosságára buzdítottam tanítványaimat. A gyűjtési tapasztalat azt mutatta, hogy a szerelmi életre vonatkozó kérdések megválaszolására elsősorban a nők a legjobb adatközlők, és a kérdéseket össze kell kapcsolni a felvilágosítástól kezdődően az emberi életforduló első szakaszáig terjedő hagyománykörrel. A kérdések feltevésére elsősorban a női kutatók a legalkalmasabbak. Két tanítványom, Kapros Márta és Kertész Judit a teljes témakörre vonatkozó kutatási eredménye önálló kötetben jelent meg. Szexuális életre vonatkozó anyagot Vajda Mária tett közzé. Amikor az 1970-es években Alsószuhán megismerkedtem egy földművessel, Domby Lajossal, nagy tudása arra inspirált, hogy leírjam azt az ismeretanyagot, amit egy férfi tud erről a témakörről. Részletes kérdőívet készítettem 1974-ben, amely alapján a gyűjtést elvégeztem. (A kérdőív egy évvel később bővítve Kapros Mártával közös név alatt megjelent.) A válaszadó Domby Lajos 1895-ben született, a gyűjtés idején 79 éves volt. Egy verselő földműves címmel bemutattam életútját (1. Egy verselő földműves című fejezetben), ezért itt erre nem térek ki. Csak arra szeretnék utalni, hogy rendkívül jó memóriája révén, saját tapasztalatai, megfigyelései*nyomán az első világháborúig terjedt az ismeretanyaga, a szüleitől hallottak alapján pedig korábbi időszakra is értékes adatokat nyújtott. Alsószuha református kisnemesi falu (Szuha-völgy). A lakosság lélekszáma a 450-750 között ingadozott. A földművelő és állattenyésztő lakosságon kívül a zsellérek, pásztorok és más foglalkozásúak nem játszottak lényeges szerepet. Az a hagyomány, amelyet az alábbiakban ismertetünk, a lényegében gazdasági, kulturális szinten álló nemesi-paraszti közösségre vonatkozik. Jól megfigyelhető ez a házasságkötés, a lakodalom szokásaiban is. Felvilágosítás A gyermekek, serdülők, a kamaszkorban lévő ifjak a nemi életre vonatkozó ismereteiket ritkán szerezték a szülőktől. A fiúknak gyakran a legények mondták meg, hogy a férfi és a nő kapcsolatából hogyan születik a gyermek. Többnyire azonban a gyermek önmagától, tapasztalati úton is rájött erre. Megfigyelte, hogy foját a bika, hág a csődör, búg a disznó és megtudta: azért csinálják, mert így lesz borjú, csikó, malac. A lánygyermek is megnézte az állatok párzását és a fiúk elárulták neki, hogy a gyermek is így lesz. A leánynak akkor kezdett erről az édesanyja beszélni, amikor az első havi vérzése megjött, ahogy mondták: megjött a baja. Régen vatta helyett a hüvelyhez vászonból, gyócsból, barhétból készített párnácskát tettek. Sokszor megtörtént, hogy a leány megrémült a vértől, nem mert szólni, ronggyal törülgette magát és az édesanyja napok múlva jött rá, hogy a leánya menstrual. Ha egy leánynak túl fiatalon, a vártnál hamarébb jön meg a vérzése, arról úgy vélekedtek, hogy sok gyermeke lesz. A korai vérzésről az a hiedelem is terjedt, hogy a leányban valamilyen betegség lappang, vagy már gyereket veszített. A vérzés után az anya komolyan vette a legény közeledését. Ekkor kezdte felvilágosítani. Megmagyarázta neki, hogy attól nem lesz semmi baja, ha a legény megcsókolja vagy megöleli, de ha a ruháját fel akarja hajtani, ne engedje. Azt az egyet, amíg a holtomiglan el nem hangzik, nem szabad. A nemi életről, a szeretkezésről azonban nem beszélt a leányának. Sok leány csak a lakodalom éjszakáján kezdte sejteni, hogy miben áll a nemi élet.
