Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

Ne sírjon keserű könnyet a szemetek. És veletek Varga Margit és családod, Titeket keres meg végbúcsú szavam most. Legyen az éltetek hosszú nagy boldogság, Arcotok rózsáit gondok ne hervasszák. A Grenda családhoz ez a végső szavam, Az élet útjai m járjatok boldogan. Karom nem ölelhet ajkam nem csókolhat, Bús könnyetek tehát koporsómba folyhat. Ratkó Gyusztrán lakó összes rokonaim, Fogadjátok ti is végbúcsú szavaim. Búcsúzó karjaim felétek kitárom, A jó Isten pedig egyenkint megáldjon. Összes rokonaim összes ismerősim, Kedves szomszédaim és kedves vendégeim, A jó Isten legyen mindnyájatokkal most már, Vigyetek ki oda, hol a nyitott sír vár. Jézusom adj nyugtot a sírban testemnek És adj mennyben üdvöt én bűnös lelkemnek. Ámen. Tóth Gizella felett Dallam: Jézus az én reményem Megszűnt dobogni szívem, hidegen fekszem itt, Végre én is letettem az élet terheit. Bús ének hangja csendül gyászkoporsóm felett, Fáradt testemnek enyhül már sír készíttetett. Földi küszködéseim koporsó zárja be, Ez végtére az enyém s a sír zord kebele, Holnap már nem világít, csak éjszaka vagyon, Eljutottam odáig egy röpke gyásznapon. De szűk ez az új lakás, de csöndes, hangtalan, Nincsen itt vigasztalás s a szív vigasztalan. Álmatlan álmok éjje, fog körül engemet, S künn a sírra fölémbe feledés fon gyepet. Mégis higyjétek, nekem oly jó nyugodni itt, Itt már kipihentem éltem fáradalmát, Nem fáj már itt semmi e csendes, szűk helyen, Áldó kezét rám tette az én jó Istenem. Hetven évnek a terhét hordozta a vállam, Nem küzdök én tovább az élet viharában. Negyvenöt évig tartott boldog házasságom, Egy ember érzi ezen a világon. Búcsúmnak első szavát lelki atyám vegye, Ki most engem elkísér örök pihenőre. Köszönöm fáradságát, szálljon áldás reá, Imádkozzon lelkemért, hogy nyerjek égi bért. Tóth István kedves férjem itt hagyom szívedet, Amely szeretetével énvelem szenvedett. Áldja meg az Isten hűséges szívedet, Ajkam búcsú csókot ád a sír előtt neked. Juliska kedves leányom, tőled hogy váljak el, Édesanyád már téged e földön nem ölel. Bús özvegy éltedre égből áldást kérek, Minden jóval áldjon meg a nagy Isten téged, Jóságosan ápoltál, míg kiszakadt lelkem Ezért földi életed százszor áldva legyen. Palis Lajos unokám, így rendelte az Úr, Enyhüljön meg, óh a szív, mi kebletekbe dúl. Néked, kedves nődnek lelkem áldása száll, Búcsúcsókom vegyétek, most engem a sír vár. Demkovics József kedves szeretett testvérem, Bár én már nem nyithatom ki többé a szemem, Szerető nőddel boldogan éljetek, A boldogság ragyogjon napként felettetek. Demkovics István második kedves jó testvérem, Tőled és családodtól, végső búcsút veszek. Gyógyítsa meg szívetek fájó sebét az ég, Éltetek egét zordon felhők be ne lepjék. Kedves keresztgyermekim, József és Ilonka, Tőletek is búcsúzik a jó keresztmama. Minden munkálatokra égi áldás hulljon, Lelketekre a bánat sohase boruljon. Ég veled Galo Pálné, jó komaasszonyom, Irántam jóságod feledni nem fogom, Özvegy élet pályádon áldjon meg az Isten, E siralom völgyében mindig megsegítsen. Sógorok és sógornők az Isten megáldjon, Megvan ásva a sírom tőletek is válok, Az Isten szerelme öleljen titeket, A boldogságtól égjen mindig a szívetek. Isten veled Tóth Pálné s szeretett családod, Ki a betegségemben mindig látogatott. A mennyei Atya vigyázzon reátok, Amíg engemet a sír sötét keble átfog. Varga Zoltán s családod szerető jó nászom, Mielőtt még a fejem a sírba lehajtom, Rátok is áldást kérek, végső búcsúképpen, Imádkozom értetek, fönn a magas égben. Matécska Kálmán tőled veszem búcsúzásom, A családod körében a jó Isten áldjon.