Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

Tőled buzgó szívvel kegyelmet esdeklek, Mert segélyt és áldást csak tőled nyerhetek. Azért Istenem ne hagyj el, légy vélem, Bocsásd meg ellened elkövetett vétkem, Add hogy boldog legyen az én páros életem Édes Jézus kérlek, maradj holtig velem. A szülő sírjánál Drága édesapám, ki engem nemzettél, Tizenegy évis koromig szeretve neveltél, Sóhajom most hozzád száll a túlvilág hónába, Mert esküdni készül fiad az Isten házába. Most érzem csak azt az óriási veszteséget Hogy Isten akarata szerint itt hagytál engemet és minket Apai áldásod mennyek országából adjad, Mint ha most itt volnál közöttünk e szülői házban. Köszönöm fáradozásaid mit érdekemben tettél, Tizenegy évvel ezelőtt mígnem a sír martaléka lettél. Kérem a jó Istent minden alkalmi imámban, Hogy lelked békében nyugodjon a fényes mennyországban. A vacsora megkezdésének tréfás bejelentése Kedves vendégek, az asztal terítve, Kés, tányér, villával, kanállal ékítve, Jönnek már az étkek mindjárást sorjába, Ez a sok legénység nem áll itt hiába. Nehogy az asztalon az étel meghűljön, Felmelegítése dologba kerüljön, Tessék uraimék helyre telepedni, A muzsikusoknak kell majd melegedni. Méltó hát, hogy itten az öröm terjedjen. Ételben, italban testünk részt vehessen. De ne féljen senki, hogy csömört fog enni, Mert a gyomrát biz itt meg nem terhelheti. Vőfélyek érkeztek híres Perzsiából, Követül küldettek hozzátok Szittyából, Utánam érkeztek megterhelt tevéim, Majd előkerülnek most pompás étkeim. Az első tál étel lesz: bagoly-nyerítés, Utána érkezik a kemencenyögés, Csirkeordítás meg a borjúköhögés, Végre érkezik az üres kocsi zörgés. Egy öreg sündisznó lészen bepácolva, Egy beteges bolha lesz a nyársra húzva, Sült pecsenye helyett egy nagy fejsze foka, Háromszáz esztendős kerekeknek agya. Káposztás hús lészen hasas szalonnával, Kifől a pulykának combja rizskásával, Ez a magyaroknak híres eledelek, Ha ide felhozom jóízűn megesszük. Készülnek az étkek, süt, főz a szakácsné, Jól tud mindeneket, jobban mint a papné, A jó ételeket tudja kavargatni, De boros kancsót is tud ám hajtogatni. Szentháromság Isten, segíts minket erre, Hogy a mulatságunk jól menjen végtére. Kívánom fejenkint, hogy ki-ki elérje, Békével, erővel az Isten segítse. Hajnali szép csillag, tündöklő fényesség, Királyi virtusság, ékeskedő szépség. Kinek ajakára kiömlött kényesség. Kívánom Istentől, hogy legyen csendesség. Most már nem tréfálok, megyek a konyhára, Sok jó eledelek drága illatára, És majd megjelenek mindenek láttára, Hogy ha előbb nem, hát majd szent György napjára. Ételbeköszöntő Itt van hát az első tál, behoztam, És hogy el ne ejtsem, sokat imádkoztam, A szakáccsal jól megfűszerszámoztattam Borssal meg gyömbérrel és meg is sózattam. Örvendek, ha tálat viszek ki üresen, Úgy a vendég gyomra nem marad üresen. Lássanak hát hozzá, uraim, jó frissen, Jó étvágyat hozzá kívánok szívesen. Pálinkakínálás Pálinkával kezdjük meg a lakománkat, Mert a pálinkától jó étvágyunk támad. Jó étvágyra pedig nagy szükség lesz kérem, Teli tálak várnak kint minket rendjében. Szigorú parancsot adott a gazdasszony, Azt mondta, egy falat étel se maradjon.