Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

egy megbízott személy széthordta a faluban a címzetteknek. A lakodalom időpontja is megváltozott. Nem hétfőn, hanem szombaton tartják a lakodalmat. A politikai helyzet miatt a templomi esküvő a legtöbb esetben elmaradt, s előtérbe került a polgári házasságkötés. Ma már ez nem érvényes. Ágykikérés, ágyvitel A menyasszony ágyának a kikérése és a völegényes házba való szállítása a házasságkötést megelőzően a jelentős események közé tartozott. Az ágyvitelre rendszerint az esküvőt megelőző napon délután került sor. Ez a nap - mivel régen hétfőn volt a lakodalom - vasárnap volt. Ha a menyasszony más faluból való volt, akkor szombaton mentek az ágyért és egyéb stafírungért. Az ágyért a lakodalomba hivatalos családokból a fiatal menyecskék mentek a vőlegény szekerén. Hozzájuk csatlakoztak a menyasszony részéről a keresztanya, nőtestvérek vagy unokatestvérek, akik azután az ágykísérők szerepét töltötték be. Az ágykérők a menyasszonyos ház udvarára nótaszóval és kurjongatással tértek be. Az útjukat azonban a házbeliek, a menyasszony vendégei elálltak. Az ágykérőkkel alkudoztak, találós kérdéseket adtak fel nekik. Egymás szavába vágva vitatkoztak, élcelődtek, tréfálkoztak, s közben-közben pálinkával kínálgatták egymást. Az ágy kikérése a szülőktől a vőlegény vőfélyének a tiszte volt. Verses szöveget mondott: Előfordult, hogy a vőfély az ital miatt elbódult, s nem tudta elmondani a verset. A kikérésnél egyszerűen csak beszaladt a házba, rávetette magát az ágyra és így azt a vőlegény számára lefoglalta. A nők utánafutottak és egymás után kapkodták a párnákat, vitték a szekérre, a tetejébe a dunnát, majd a szekérre került a láda is. Úgy rendezték azután, hogy a ládára tették a párnákat, s azokat fogták le a dunnával. A menyecskék közül kettő felült a szekérre, fogták a dunna szélét. A többiek - az időközben megszaporodott kísérőkkel - párosával, négyesével a szekér mögött haladtak és kurjongattak. A hijú, hijú kiáltásoktól hangos volt a falu. Ez alkalommal járó dal: Nagy örömet mondok, hogy üy vigasságba Találom kendteket csendes mulatságba, Hogy ide bejöttünk ily nagy bátorsággal, Követem magukat alázatossággal. Beszédemben hosszas nem akarok lenni, Mert én nekem még ma haza is kell menni, Haragot magamra nem akarok venni, Csak egyet akarok mostan jelenteni, A menyasszony ágyát a stafirungjával Nekem kiadnátok minden cókmókjával. Az ezt követő alkudozások után a vőfély az ágy kiadását a következő verssel köszönte meg: Köszönjük uraim vendéglátástokat, Hogy befogadtátok az úton járókat, Közölvén mivelünk mindenféle jókat, Isten fizesse meg tinéktek azokat. Most már elindulunk utánam csendesen, Menyasszony ágyával haza megyünk szépen, Utunkon kísérjen az Úr szerencsésen, Jó éjszakát mondjon maguknak az Isten. Dunna, dunna de szép tarka dunna, Ugye babám hálunk már alatta. Ha megsegít a nagy ég nem sokára, Párosával heverünk alatta. Singéit szélű dunnám alatt Kipihened magadat, Ráadásul melléd fekszek, Százszor megcsókollak.