Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

közbenjárásra magukat ajánlották. Ilyenkor az anyagi javakra vonatkozó egyezséget megkötötték és megállapodtak a közvetítéssel kapcsolatos minden részletben. Lánynéző, háztűznéző A lánynéző és a háztűznéző rendszerint azonos eseménynek a megjelölője. Előfordul azonban, hogy a lánynéző nem minden esetben egyezik a háztűznézővel. A lánynéző gyakran a legény egyéni kezdeményezése és akciója volt. A más faluban lakó lányhoz a barátjával ment el, hogy részint kipuhatolja, a lány fogadja-e az udvarlást, részint pedig azért, hogy megtekintse a lányos ház portáját, megfigyelje a körülményeket, tájékozódjon a vagyoni helyzetről és némiképpen a lány tulajdonságairól. Az ilyen lánynéző vagy első látogatás váratlanul történt. A legény a barátjával úgy tett, mintha átutazóban járnának, vásárról jönnek vagy oda mennek, s egy kis pihenőre, itatásra megállnak. A lánynézés fogalmába tartozik az is, amikor a legények a szomszédos - esetleg távolabbi - falukba a táncmulatságba mennek, hogy a lányok körében szemlét tartsanak. Ez különösebben a szegényebbek és az iparosok körében volt gyakorlat. A saját falujukban rendszerint kevesebben voltak a hasonló sorban lévő ifjak, s így szükségképpen került sor a más faluból való párválasztásra. Ha a gazdalegény ment más faluba lánynézőbe, az apa vagy az anya azt mondta a fiának: „Nézd meg először az udvarba a trágya csomót, ha nagy, jó helyenjársz, ha kicsi, nem jó helyen jársz." A parasztember portáján a nagy trágyadomb jómódra, bőséges állatállományra, következésképpen jó vagyoni helyzetre mutat. A háztüznézés rendszerint váratlanul történt és csak akkor, ha a legény más falubeli lánynak udvarolt. Szülő, rokon, többnyire keresztanya vett részt a háztűznézésen. Valamilyen ürüggyel mentek be a házba. Földműves ember portáján eladó üsző után érdeklődtek, iparosoknál szállást kértek, jércét vagy tojó libát kerestek. A házbeliek ismerik ezt a formulát, tudják, hogy háztűznézőbe érkeztek. Betessékelik őket, és ha szívesen látják az érkezőket, akkor megvendégelik. Ez egyúttal azt jelenti, hogy ha sor kerülne rá, beleegyeznek a házasságba. A háztüznézés célja az volt, hogy a legény családja megismerkedjen a lánnyal, a körülményekkel, tájékozódjon a fontosabb vagyoni és egyéb helyzetről. Ilyenkor megfigyelték a lány viselkedését, mozgását, cselekvéseit, van-e felvetett ágya, tiszta-e a ház, fel van-e eresztve a ház földje, az ablak alja le van-e seperve stb. Ha a háztüznézők a körülményekkel meg voltak elégedve, hajónak tartják a legény választását, akkor viszontlátogatásra hívják a lány szüleit, akik erre a háztűznézésre nem váratlanul, hanem már mint hivatalos vendégek érkeznek a legény szüleinek a házába. Lánykérés A lánykérésre csak akkor került sor, ha már mind a két család elhatározta a házasságot, illetőleg mind a két félnek megfeleltek a feltételek. A lánykérés vasárnap délután vagy ünnepnap estéjén történt. Az időpontban a két fél előre megállapodott. A lányos háznál felkészültek az eseményre. A kérő személye az anya vagy a keresztanya volt. Ritkábban előfordult, hogy ezt a feladatot az apa látta el. A kérőket a lányos háznál mindig az első házba (tiszta szoba) vezették. Télen erre az alkalomra befűtötték. Itallal, étellel kínálták a vendégeket. Köznapi dolgokról, napi eseményekről beszélgettek. A legény keresztanyja vagy más rokon úgy irányította a beszélgetést, hogy a legény jó tulajdonságait szóba hozza és dicsérje. A lány hozzátartozói is ilyen-olyan példákat mondva kiemelték a menyasszonyjelölt erényeit. A kérésre ritkábban nem sokkal az érkezés után sor került. Gyakran azonban a vendégek a jövetelük céljával csak vacsora közben vagy azután hozakodtak elő. A kérő szövege általában ilyesmi volt (természetesen névváltoztatással): „Kedves Bálintkám! A jánykádat, a Juliskát a mi fiunk megkedvelte. Azért jöttünk ide hozzátok, hogy megkérjük, eljön-e a fiunkhoz." Erre az apa szintén röviden válaszol: „Ha Juliska beleegyezik, nekünk nincs kifogásunk." Erre a lány felé fordult mindenki. Az igenlő válasz után az anya is beleegyezését adta. Előfordult olyan eset is, hogy az anya hallgatott, vagy határozott beleegyezését ő nyilvánította ki, s az apa nem szólt semmit. Ebből sejteni lehetett, hogy az eljegyzést illetően nem teljes az egyetértés a családon belül.