Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
FEJTŐ KÉRDÉSEK, TALÁLÓS KÉRDÉSEK
„A másik történet egy királyról szól, aki azt mondta a szolgájának, hogy ha ki tud találni egy olyan találós kérdést, amelyet nem tud megfejteni, szabadon engedi. Az ember rabszolga volt. Ezt mondta: Jó reggelt, jó reggelt, felséges királyom. Ittam egy kortyot a morning springed-ből. Aranyon keresztül áramlott. A kertedben történt a dolog. Ha ezt kitalálod, engem felakasztanak. A királyné segített a szolgának. Találkoztak a kertben, s az ember a királyné egyik aranygyűrűjén keresztül szopta az emlőjét. A király nem tudta megfejteni a rejtvényt, így az ember szabadon elmehetett." A harmadik történet szerint: „Valamikor régen elfogtak egy embert, aki részt vett néhány bűntényben, és fel akarták akasztani. De abban az időben mindenki bolondult a találós kérdésekért, ezért a bíró azt mondta az embernek, ha ki tud találni egy olyan rejtvényt, amelyet senki a törvényszékből nem tud megfejteni, lehetséges, hogy szabadon engedi. Nos, éppen ott volt egy katona felesége, aki elment a börtönbe meglátogatni a fickót, és azt mondta neki, hogy ő majd segít rajta. A nő levette a jegygyűrűjét és rátette az egyik mellbimbójára. Az ember megszopta és lenyelt egy kevéske tejet. A nő áttette a gyűrűt a másik mellbimbójára és a fickó abból is szopott némi tejet. Ezek után a nő mondott egy megfejthetetlen találós kérdést. Két fehér spring-ből ebédeltem, az ebédem sárga aranyon keresztül szivárgott. Amikor a fickót visszavitték a tárgyalóterembe, így kiáltott a bírónak. Kitaláltam egy találós kérdést, amelyre a világon senki sem tudja a választ. A bíró azonban nem sokat törődött ezzel, mivel tudta, hogy az ország legügyesebb találóskérdés-megfejtői valahol ott voltak a tömegben. De azért azt mondta a fickónak, rendben van, csak azért, hogy lehetőséget adjon neki élete megmentésére, és azért, mert az összes fontos ember hallani akarta a rejtvényt. Szóval a fickó így szólt: Két fehér spring-ből ebédeltem. Az ebédem sárga aranyon szivárgott. Az összes tekintélyes találóskérdés-megfejtő törni kezdte a fejét és suttogtak egymással, de semmire se jutottak a rejtvénnyel. Később még néhányan bementek a terembe, ezért a bíró így szólt: Halljuk újra a rejtvényt. Az ember ezt kiáltotta: Két fehér spring-ből ebédeltem. Az ebédem sárga aranyon keresztül szivárgott. Az emberek gondolkodtak és tanakodtak, de a rejtvénynek semmi értelmét nem találták. Egy idő múlva a bíró ezt mondta: Úgy látom, mindenki feladta. Ha ez az ember meg tudja mondani a helyes választ, akkor elengedjük. A fickó elmesélte az egész történetet. A bíró felállította a katona feleségét, hogy mutassa meg, ahogy a gyűrűt a mellére teszi. Amikor az emberek ezt meglátták, nevetésben törtek ki, s a bíró elengedte az embert." 24 Egy folklórjelenség nagy területen való elterjedésénél jogosan vetődnek fel azok a kérdések, amelyek az elterjedés irányára, jelen esetben a folklorizációs folyamatokra is irányulnak. A magyar hagyományt illetően feltételezhetjük a felülről való alászállást, a történet irodalmi - iskolázott egyének általi - közvetítését. Az önfeláldozó lány, a szülői szeretet példájaként említhető történet helyet kapott az egyházi prédikációkban. Ezt bizonyítja Pázmány Péter egyik beszéde. Bitskey István vizsgálatai nyomán tudjuk, hogy Pázmány Péter a prédikációit a klasszikusoktól merített nagyszámú példával, epikus betétekkel színezte. Római históriára hivatkozva mondja el a bebörtönzött anyját (!) saját tejével tápláló lány történetét. 25 Tanulságos ezt idéznünk: „Mert, amikor bizonyos vétkéért, egy asszonyt éhei akarnának ölni; és erős őrizet-alatt tartván, senkit hozzája nem bocsánatának; sok sírással és kéréssel leánya megnyeri a bíráktól, hogy bémehessen annyához, és leányának ölébe hathassa bádgyatt fejét halála óráján. Bébocsáták, de eléb igen megczirkálák és vizsgálák, hogy titkon eledelt bé nem vinne: mindaz-által, módot talála a hálaadó magzat annyának segítésében: mert, mivel nem régen hozott volt gyermeket, és mellyé tellyes volt tejjel, minden nap bemenvén annyához, maga tejével táplálta őtet; megtellyesítvén, a mit Szent Pál parancsolta az asszony-népnek; hogy mutuam vicém parentibus reddant, hoc enim acceptum est coram Deo; annyoknak megadgyák a kölcsönt és úgy forgódgyanak körüllök, mint az anyák forgódtak ő-mellettek. Látván a bírák, hogy sokáig él az asszony és csak színét sem változtatya: noha a leánya semmi eledelt nem vitt néki; reá kezdenék vigyázni, mit iveinek együtt. Láták: tehát a leánya, szokott módgya szerént, az anyát szoptattya. Elcsudálkozván; ezt a ritka, szép és szokatlan dolgot a tanácsnak megjelenték. Annyira gyönyörködék ebben a római tanács, hogy a halálra itilt asszonynak megkegyelmeze: leányát 24 A példákat 1. Roger D. Abrahams: Between the Living and the Dead. Helsinki, 1980. (FFC, No. 225) 24-27. Ezekben a történetekben nem a szeretet, az önfeláldozás menti meg az embert, hanem egyszerűen az a tény, hogy a király a találós kérdést nem tudja megfejteni. A nöi tej, a nő melléből való tejivás varázserejére, két személy közötti kapcsolat létrehozására tanulságos összevetés kínálkozik a mesékben. L. pl. Solytnossy Sándor: A matriarchátus nyomai a folklóréban. Társadalomtudomány, I. 1921. 136-146. 25 Bitskey István: Humanista erudicio és barokk világkép. Budapest, 1979. 142.
