Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

KORTESNÓTÁK ÉS TÖRTÉNETEK

Simkovics úr bizony nem rest, Nagyon félti a „Makkhetest"; O is elmegy korteskedni, Köpönyeget tud forgatni. Kubinyinak nincs mit enni, Elment gruját mezgerelni; Mezgerelt is három vékát, De a gruján rajta kapták. Vieszt Gyuszi híres kortes, Csak háza nem emeletes; De mindazt nem bánnya biz ő Csak a fija legyek jegyző. Kubinyinak nincs gatyája, Czigány asszony a kurvája; Rakásra rakja a fattyat, Mint a czigány a malaczát. Hogyha Kubinyi követ lenne, Minket a világ kinevetne; Mert hű kutyája a németnek, Úgy járja tánczát, mint Bécsbe fütyülnek. A népi verselök, parasztköltők, valamint a népi kéziratos könyvek vizsgálata során több olyan adatra bukkantam, amelyek a korteskedésnek a néphagyományban való emlékét mutatják. Domby Lajos alsószuhai (Szuha-völgy) földműves verselő a két világháború közötti időben számos alkalommal írt kortesnótát, rigmust és olyan verset, amely a korteskedést örökítette meg. A szövegekből kitűnik, hogy a népi költő közössége véleményének ad hangot, s azt a jelöltet pártfogolja, aki adócsökkentést ígér a népnek, s aki felcsillantja a reményt, hogy nem lesz árverés. A Kossuth Lajos azt üzente közismert dallamára íródott a következő kortesnóta: Kelemértől fütyül a szél, Diószegi Dezső beszél: Ha én lennék itt a követ, Boldogság lenne az élet! Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! Kevesebb lenne az adó, Annyi volna, mint egy bagó, Bírná mindenki fizetni, Nem kellene árverezni! Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! Az ellenjelöltről gúnyosan szól, s kifigurázza az azt támogató papot, drasztikusan érzékeltetve, hogy a falunak és papjának az érdekei ezen alkalommal nem azonosak: Szeleczki a fazékba szart, Egye meg, aki véle tart. A papunk is ővele tart, Kaparja ki a fazekat. Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! A két világháború közötti években egy alkalommal a Kisgazda Párt képviselőjelöltje a putnoki választókerületben Nagy Ádám jákfalvai, a Nemzeti Egységpárté pedig Putnoky Móric putnoki földbirtokos volt. A két párt költéseinek egymás elleni harcát, a választók szavazatainak megszerzéséért való agitációkat ironikus rigmusokban gúnyolja ki a népi verselő földműves költő. Az egy kis anyagi előnyért korteskedőknek a szemébe vágja, hogy „sok nagyhasúf ' támogatnak, eladják magukat egy kotlós tyúkért, egy borivásért. A Dombi a biztosító Adám mellett bolondító. O szavazott kotlós tyúkért, Meg egy tyúkalja tojásért.