Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK
Galuskát evett a család csak egy kis zsírral, szalonna nélkül, szóval, nyögvenyelő volt ebédre. - Van-e rád/ó? - kiált be az írnok. - Van az apád tokit! Nem látod, hogy csupaszon esszük, pajtás! Pénzt nem lát a mama A részeges Józsi bácsinak a felesége elment az orvoshoz. - Na, mama, mi baja van? - Nem látok, doktor úr. Előszedi az orvos a számokat. Felteszi az állványra. Kezdi a nagy számokkal, majd halad lefelé a kis számokig. A mama mindegyikre azt mondja, hogy látja. Végül a legkisebb számra kerül a sor. - Ezt is látja, mama? - Látom, doktor úr! - Hát, akkor mit nem lát, mama? - Pénzt, doktor úr! Pénzt már hónapok óta nem látok! Gatyán a felirat A halottak hozzátartozói panaszt tettek az elöljáróságnál, hogy a sírokon a koszorúkról eltűnnek a szalagok. Pedig van temetőőr is, hogy lehet ez? Sokáig nem tudtak rájönni, hogy ki lopkodja a szalagokat, meg minek. Gyanús lett a temetőőr. Meglesték, hát látják, hogy ő szedi le a szalagokat. Megy a rendőr. Faggatja az őrt, hogy minek neki a szalag. A temetőőr mentegetőzött, hogy csak a régi sírokról szedte le, azokból varrt neki gatyát a felesége- Tolja le a nadrágját - szólt a rendőr. Hát elöl a gatyán ott a felirat: „Örök hűséggel emlékszik rád feleséged''. A fenekén meg ez: „ Utolsó csókkal komád és családja. " Isten veled, édes Piroskám Fizet a legény a kocsmában. Kotorászik a zsebében. Előhúzta az utolsó százasát. Megcsókolta, majd dalolva búcsúzott tőle: - Isten veled, édes Piroskám, te hagytál el, nem én téged, verjen meg az isten téged, édes Piroskám! Kérek egy jegyet Lakodalomba megy az öreg paraszt. Az állomáson azt mondja a jegyadónak: - Kérek egy jegyet! - Hová? - Ide a markomba! - Jó, jó, dehát hová? - A lakodalomba! - Hol lesz a lakodalom? - Ha jó idő lesz, kint, ha rossz idő lesz, akkor bent, kéremalássan... Jano drótos meg a szarka Jano megdrótozta a menyecske fazekát. Akkoriban volt a disznóölés. A tepsiben sok finom hurka gőzölgött. Jano munkadíjul kért egy kis hurkát. A fiatalasszony két nagy darabot csomagolt papírba meg egy darab kenyeret. Még ráadásul megitatta a jó hatvanfokos szilvóriummal. A falu végén, ahogy kért Jano a rétre, leült hurkát enni. Meg is ette az egyik szálat. Aztán elnyomta az álom. Amikor kinyitja a szemét látja, hogy a szarka elemelte a másik hurkát. Felugrott, kapja a kisbaltát. Szalad a szarka után. Az rászáll a kökénybokorra. Aztán egy másikra. Jano azt hiszi, fél a szarka a kisbabától. A háta mögé dugja, a nadrágját meg kigombolja. Kiveszi a szerszámát. Fogja a bal kezébe, aztán mutatja a szarkának, s megy csendesen felé: - Ne, szarki, ez hurki, ne szarki, nincs nálam a balti. Dörgés után zápor A jómódú gazdalányt szegény fiú vette feleségül. Vőnek ment a házhoz. Az asszony éreztette vele, hogy semmi nélkül ment a házhoz. Mindenért szidta, hangoskodott, veszekedett. A férj jámbor volt, türelmes, soha nem szólt vissza. Történt egyszer, hogy valóban volt oka az aszszonynak a kiabálásra. Vitte be az ember a boros butykost. Leejtette és összetörte. Az asszony sipítozott: - No, te ügyetlen, tehetetlen isten marhája! Aztán ő is tört, zúzott, borogatott a konyhában. Az ember szótlanul kiment. Az asszony az ablakon át egy veder vizet ráborított. -Tudtam, hogy a mennydörgés után jön a zápor mondta az ember, aztán csendesen ballagott hátra az ólba. Alperes vagy fölperes? A legénynek húgycsőfolyása volt. Nagyon meg volt ijedve. Elmondta a barátjának, aki már katona is volt, hogy mi a baja, hátha ő tudja, mit kell csinálni. Rögtön menj a doktorhoz, mert ebbe belehalhatsz - mondta neki a komája.
