Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK

Azt mondja a katolikus János bácsi, hogy a liliom, mert ha abból a virágtartót telerakjuk, és a szobába tesszük, reggel mindenki kábultan kel fel az ágyból. Azt mondja erre Tamás bácsi, a református: - A kutyatej erősebb. Még a marha sem eszi meg a legelőn. És ha valaki a kutyatejet a szemébe cseppenti, egészen bizonyos, hogy míg él, vakon dicséri az istent. Megszólal a zsidó kocsmáros: - Én a nadragulyát tartom a legerősebbnek. Mert ha én az italba abból csak egy keveset is beleteszek, az egész falu megbolondul tőle. Odaérkezik Lajos bácsi, a kiszolgált öreg huszár. - Én meg azt mondom, hogy a csalán a legerősebb. Mert ha azzal valaki kitörüli a seggit, nagybőgőnek nézi még az eget is kínjában. Megy Zsuzsó néni két üveg sörért. - Jaj, lelkecskéim, a leánder virág a legerősebb, mert, ha abból éjszaka valaki egy fél marékkal a halántéka alá tesz, reggel biztosan halva kel fel. A lőcs Két paraszt a kocsma udvarán összeszólalkozott. Már pofonok is csattantak. Megy oda a kocsmáros, hogy kibékítse őket, de látja ám, hogy az egyik paraszt veszi a lőcsöt, s már vágja is fejbe a másikat. - A szentségit - mordult a kocsmáros -, jó lesz itt a békítési azonnal abbahagyni! - és visszavonult a kárlátó mögé. Nincs is, van is Egy legény a szeretőjéhez ment, Rozsinkához. Selyemcukrot tett a nagykabátja zsebébe, hogy majd megkínálja vele. Útközben le kellett ülnie a félredolgára. A nagykabátja úgy hajlott, hogy belekakált abba a zsebébe, amelyikben a cukorka volt. Feláll, megkötözködik, hátranéz, így szól: - Szartam, s nincs! Mikor Rozsinkához ér, akarja megkínálni, nyúl a zsebébe a cukorkáért... nézi a kezét, így szól: - Nem szartam, s van! Rend a háznál Reggel az asszony fésülné a gyerekeket, de a fésű sehol. No, majd meglesz - gondolta. Levágott egy kacsát, készíti az ebédet. Leemeli a hordóról a káposztás követ. Szedi a fazékba a káposztát, hát ott a fésű. Megörül az asszony, s boldogan mondja az urának: - Mindig mondtam, hogy rend van a háznál, nem veszhet el semmi. Intelligens kifejezés Közös udvaron lakott két rokon, egy asszony a fiával, meg egy magányos öreg gazda, Mihály bácsi. Történt egyszer, hogy az asszony tyúkja szétkaparta az öreg trágyadombját. Mihály bácsi dühbe gurult, és mert már nem először fordul elő ilyen eset, mérgében agyba-főbe verte Mari nénit.