Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK

Ment a bojtár, de már nagyon ki volt merülve a sok etetéstől. Amikor megint enni kívánt a kismalac, lerántotta a bojtár a gatyáját, és lefosta. - Az annya istenit ennek a malacnak, egyen már moslékot is, ne csak mindig kukoricát! Vigyázz, lányom, a fészkedre! A lány először ment az anyja nélkül a bálba. Indulás előtt az anyja kioktatta: - Vigyázz, lányom, a fészkedre, nehogy valami madár belerepüljön. A lány még tánc közben is a fészken tartotta a kezét. Pista, a szeretője, egyre csak mondogatta neki: - Ne tartsd már ott a kezedet, mert kinevetnek. - Édesanyám mondta, hogy nagyon vigyázzak rá, nehogy valami madár beleszálljon. Amikor mentek hazafelé, mondja Pista Juliskának: - Nekem egy kis gólyám van, meg akar dögleni, tegyük bele a fészekbe egy kicsit, hátha felébredne. És beletették. Amikor hazaért a lány, kérdi az anyja: - Vigyáztál-e a fészekre? - Pistának volt egy kis gólyája, azt tettük bele a fészekbe, mert meg akart dögleni. Egy kicsit még élt, amikor beletettük, de mikor kivettük, teljesen meg volt dögölve. Kemény a fázom A drótostót a falunkban egy özvegyasszonynál szokott meghálni. Egyszer hideg téli időben érkezett. Fázott nagyon. Zörget a gazdaasszony ablakán. Volt ott három menyecske. Fontak. Beszól a drótos: - Kedves, zaranyos gazdasszonykám! Nyiss ki picsar ajtót, mer igen nagyon kemény a fázom. A fiatalasszonyok úgy nevették a drótost, hogy majd ledőltek a lócáról. A drótos nem értve a dolgot, alázatosan kérdezte: - Nem tudni, kedves gazdasszonyka, mért nevetni azon, hogy igen kemény a fázom? A nagy kacajtól még a könny is pergett a három menyecske szeméből. Az asszony bugyogója Hajnalban a gazda öltözködött, hogy menjen ki az állatokat megetetni. Még nem is pirkadt, sötét volt. Nem gyújtott világot, hogy ne költse fel a családot. A székre volt rakva a ruhája, veszi sorban egymás után. Amikor a pulóvert húzná magára, sehogyan sem megy. A két karját bedugta, de hiába huzigálta, a feje nem ment ki. Muszáj volt szólni az asszonynak. - Hé, asszony, ébredj fel, ki a fene varrta be a pulóveromat? Nem megy ki rajta a fejem! - Te ember, az az én bugyogom! - No, hogy a fene enné meg, hát azért éreztem azt a nagy pinaszagot! Jól áll-e a fazon? János bácsi már hetvenesztendős volt, de azt a szót, hogy fazon, nem hallotta. Egyszer valamilyen ügyben tanúnak idézték a bíróságra. Azt mondja neki a felesége, hogy ha már úgyis menni kell a városba, hát vegyen magának egy jó meleg barhétgatyát. Mondja János bácsi a kiszolgáló kisasszonynak, hogy mi kéne neki. A kisasszony a kezébe ad egy gatyát, és beküldi a fülkébe, próbálja fel, jó lesz-e. János bácsi sokáig volt a fülkében, a kisasszony megunta a várakozást, bement hozzá: - No, bácsika, jól áll-e a fazon? - Hát, kedves kisasszony, azzal nem nagyon lehet dicsekedni. Ha csak egeret nem kötnénk rá, ami behúzná a lyukba... Kacsa a nadrágban Az embert száz tojással meg egy kacsával küldte az asszony a piacra. A tojás hamar elkelt, de a kacsát nem vette meg senki. Már délután volt, a piac szétoszlott, fogta az ember a kacsát, hogy megy haza. A mozinál meggondolta magát, hogy ő még olyant addig nem látott, hát most bemegy. Úgy is volt. De a pénztárosnő azt mondta, hogy a kacsát nem lehet bevinni. Gondolkodott az ember, hogy mit csináljon a kacsával. Bement a vécébe, és a nadrágjába dugta a kacsát, a fejét a slicchez igazította, hogy levegőt kapjon. Amikor eloltották a lámpát, kivette a nyíláson a kacsa fejét. Két cigánylány ült mellette. Az egyiknek a kötőjében napraforgómag volt. A kacsa szemenként mind megette. Amikor felgyulladt a lámpa, az ember a kalapját a kacsa fejére csapta, a lány pedig szörnyülködve mondta a társának: - No, hát még ilyent sohase láttam. Ennek az embernek a szerszáma megeszi a napraforgót! Kapitány úr, meggy! A bárókisasszonyhoz járt a kapitány. Már igenigen nagyban voltak, még az ágyba is lefeküdtek. A bárókisasszony mindent engedett, csak azt nem. A kapitány kérlelte, hogy engedje meg, nem lesz semmi baj, mert óvszert húz rá. - Jó, nem bánom, de egy meggy van benne, először azt vegye ki a nyelvével.