Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

Egyszer belépett egy lány, Lehúzza az ujjáról Talpig fehérbe már. Egy aranykarikát: Haja rövidre vágva, Fogadd el, rózsám, tőlem Kész apáca már. Szerelmem zálogát. Minek nékem a gyűrű, Én úgysem hordhatom: Zárdába kell meghalnom, Azt biztosan tudom. Geszlete, Rima melléke Csauk Dezsöné Imrece Ilona (62), 1975 A gróf és a szegény lány A hegyre mentem én föl, A völgybe néztem át, Ott láttam három grófot, Ki csónakon halász. A legkisebb gróf, Ki kormánypárti volt, Egy szép szegény leánynak Régen udvarol. De szegény volt a leány, Nem lehetett övé, így hát bevonult szegény A zárdafal közé. De rögtön ment is a gróf, Mingyárt becsengetett: Hol van az új apáca, Ki máma érkezett? Ide be nem jött senki, De ki se mehetett! Rátok gyújtom a zárdát, Ha ki nem eresztitek! Erre kilépett a lány, Talpig fehérbe áll, Haja rövidre vágva, Hisz kész apáca már. Erre lehúzta a gróf Ujjáról gyűrűjét: Fogadd forrón, szerelmem, Szívemnek zálogát. De minek fogadjam el, Hisz úgyse hordhatom: Hogy ifjú gróf a férjem, Azt úgyse mondhatom. De minek fogadjam el, Hisz úgyse hordhatom: Zárdába kell maradnom, Ezt én is jól tudom. Erre kivette a gróf A töltött pisztolyát, Szíven lőtte a leányt, Azután önmagát. Hét, Sajó-völgy Pamlényi Barnáné Gál Erzsébet (63), 1975 A gróf és a szegény lány Egy magas hegytetőről Egy völgybe néztem át, Ott láttam három grófot, Ki csónakon halász. A legfiatalabb gróf, Ki kormánypárti volt, Egy szegény leánykának, Már régen udvarolt. De szegény volt a lányka, A gróf lehúz ujjáról Nem lehetett övé. Bement tehát a zárda Kőfalai közé. A gróf meg utána ment, És rögtön csengetett: Jöjjön az új apáca, Ki épp most érkezett! Nem jött ide senki, És ki se mehetett! Egy aranykarikát: Nesze, szívem szerelme, Fogadd emlékül hát. De minek is fogadnám, Úgyse viselhetem! Mondjad, hogy künn találtad A zöldellő gyepen! De minek is hazudnám, Hisz úgyis megtudnák, Felgyújtom e szent házat, Hogy egy gróf az én férjem, Ha ki nem engeded! Ezt inkább mondhatnám. Végre kijött a lányka, Tiszta fehérbe már, Haja rövidre vágva, Egész apáca már. De nem szólt többet a gróf Kihúzta pisztolyát: Agyonlőtte a leányt, Azután önmagát. Jéne, Rima-völgy Pangó Józsefne Vas Rozália (74), 1975 A nyer - ges lo - vá - ért. Megöltek egy legényt, Tiszavíz elvitte, Kétszáz forintjáért, Partjára kivette. Belevették a Tiszába Arra ment egy halászlegény, A nyerges lováért. Hálójába tette. Odamegy az apja, Köti, de nem hallja: Kelj fel, kelj fel, édes fiam, Borulj a vállamra.