Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK

szinóba. No, ha a botot nem viheti külön, viszi koporsóstul. Felkapta a koporsót a vállára, és úgy ment vele a kaszinóba. Nagy volt az ámulat a tiszt urak között. Ugyan most ki nyert, gondolkodott a két kapitány. Egyikük sem, és mégis mindketten. Galo János meg Szurdok Mihály. Megfelezték velük a nyereményt. Tíz-tíz arany koronát kapott János is, Mihály is. Az ezredben ők voltak a legboldogabb emberek. Nem babra megy Losonc város 1916-ban a 25. gyalogezrednek egy szép ezüstkürtöt ajándékozott. A polgármester úr vitte az ajándékot a harctérre, Janisov mellé. Nagy vendégség volt a kürt átadása után. Azután látogatás a katonáknál a futóárkokban. Aznap pompás ebéd volt, még egy pohár bort is kaptak a katonák. A vizit után így szólt a polgármester a tiszt urakhoz. - Uraim! Itt passzió lenni! Nem is gondoltam, hogy ilyen a harctér. Jobban érzem magam itt, mint odahaza. Elmondom majd a város lakóinak, hogy ne aggódjanak, mert jól megy itt minden. Azonban alighogy bealkonyodott, szinte egyszerre szólaltak meg az ágyúk mindkét oldalon. Olyan világosság lett a rakétáktól, hogy a tűt is meg lehetett volna találni. Ratáztak a gépfegyverek. Az ezredparancsnokságon a tisztek meg a polgármester úr is hason csúszva mentek az óvóhelyre. A polgármester úr remegve várta a csata befejezését. Korán reggel az első vonattal indult haza. Búcsúzáskor azt mondta csendesen az ezredparancsnoknak: - Elmondom azért otthon azt is, hogy nem egészen babra megy itt a játék... Halotti búcsúztató Élt Kánóban egy szegény ember, Bedécs Márton. A háborúban Szolferinónál harcolt vitézül. Szerencsésen megúszta az ütközeteket, azután hazakerült. Eljárogatott az erdőbe gubicsot szedni, eladta a kereskedőnek, így tengette az életét. Egyszer az urasági kerülő meglátta és agyonlőtte. A temetését így kezdte a pap: Kit Szolferinónál meg nem ért a puska, Idehaza ölt meg egy-két marék suska, így hát kár volt hazajönni Bedécs Márton, Nem feküdnél még a koporsóban háton. Nem szedsz már gubicsot, sem somot, sem makkot, Urasági csősztől lesz örök nyugalmod. Körötted kik állunk, nézzük a sírhantot, Úgy is mindegy most már, emelünk kalapot. A drótos meg a csendőr Lublóról és Kamenkáról jártak a drótosok a gömöri falvakba. Fehér kankó nadrágot és kabátot viseltek. Hátukon kis ládában cipelték a felszerelésüket, drótot, bádogot meg egyebeket. Ha elkiáltották magukat, hogy fazekat drótoznyi, serpenyi fódoznyi, elhallatszott végig a falun. Egyszer a falu végén találkoztak két csendőrrel. Kérdi az egyik: - Mondja öreg, mennyi idő kell ahhoz, hogy valakiből jó drótos legyen? A falvak vándora erősen gondolkodott, hogy pontos legyen a válasz, azután csendesen szólt: - Hát egy év. A csendőr tovább faggatta: - Na és ha azalatt nem tanulta meg? Az öreg most már gyorsan rávágta: - Akkor még egy év. A csendőrnek ez a válasz sem volt megfelelő. - No, de ha még az sem elegendő? Az öreg drótos erre aztán odavágta: - Akkor elmehet csendőrnek! A traktoros meg a rendőr A téesz traktorosát - jó erős legény volt - azzal bízta meg az elnök, hogy Szuháról vezesse át a bikát Zádorfalvára az átvevő helyre. Amikor a kocsmához ért, egy fához kötötte a bikát, azután bement. Kért egy féldeci szilvát. Majd kért egy másikat. Ott volt egy ismerős rendőr. Csak nézi, hogy iszik a traktoros. Ekkor belép a traktoros barátja. Odamegy hozzá, kérdezi, hogy iszik-e még egy féldecit. - Nem iszok már többet pajtás - mondja a traktoros jó hangosan - mert vezetek. - Elvtárs! - szólítja meg a rendőr. - Hogy mer maga vezetni, ha iszik?! Traktort se lehet részegen vezetni ! - Hát azt nem is akarok! - válaszolja nagy komolyan a traktoros. - A bikát vezetem az átvevő helyre. - No, azt a tekervényes eszű hétszentségit magának! - káromkodott a rendőr. Az emberek meg jót derültek a traktoros tréfáján. A kocsisok meg a rendőr Két kocsis összeveszett a kocsmában. Éppen akkor megy be a rendőr. A gumibotjával az egyiknek is,