Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK
A disznópásztor mint lelkipásztor Nem volt papja a falunak. A hívek elhatározták, hogy sorban prédikálnak. A kondás számadóra kerül a sor. Felmegy a szószékre. Elkezdi a prédikációt: - Kedves híveim! Itt vagytok-e mindnyájan? Nem szól senki, hát újra kérdezi: - Kedves híveim! Azt kérdezem, hogy itt vagytok-e mindnyájan? Feláll a kurátor az első székből: - Itt vagyunk, tiszteletes uram, mindnyájan. - Hát a disznót ki hajtotta ki? - Senki, tiszteletes úr! - Hejnye, azt az antikrisztusát! Akkor bezárom a bibliát! Megyek a nyáj után! Ámen! Mamlasz legátus Legációba ment a kispap karácsonykor. A falu vagy tíz kilométerre volt az állomástól. A nagy ködben nem talált oda, hát egy háznál szállást kért éjszakára. A házban csak egy menyecske lakott magában. - Szívesen adok szállást - mondta a szép fiatalasszony -, de csak egy ágyam van. - Nem baj - szól a legátus -, egy deszkával elválasztjuk. - No, jó, akkor meghálhat - és aludtak reggelig. Früstök után a kapuig kísérte a menyecske a kispapot. Olyan erős szél fújt, hogy a legény kalapját a szomszéd kertbe fújta. - Átmászok érte a palánkon - mondta a legátus. - Majd én megyek - szólalt meg az asszony -, hogy tudna maga ezen a palánkon átmenni, amikor éjszaka még azon az alacsony deszkán se tudott átmászni. A községi kan meg a pap A község kanját a kondás tartotta. Az állat nagyon sovány volt. Azt gondolták, hogy nem jól kosztolja a kondás, még a közbirtokossági gyűlésen is szóba hozták. Az oka hamarosan világosan meg lett magyarázva. Egy reggel hajtja a kondás a nyájat. A paplak előtt megszólítja a pap: - Miért ilyen sovány ez a kan, hé? - Ha tisztelendő úr is annyi kocát megbúgna a nyájából, mint ez az én nyájamban, akkor tisztelendő úr se volna olyan kövér. A kurátor esete a pappal A kurátor titokban szerelmeteskedett a papnéval. Mihelyt a pap kihúzta a lábát hazulról, a kurátor rögtön ott termett. Egyszer hallják, hogy nyikorog a kapu. Kinéz a papné: - Jaj, kurátor úr, jön a férjem. Szaladjon rögvest a padlásra! A kurátor felrohant a padlásra. A párbér oda volt felrakva zsákokban. Ráül egy zsák gabonára. A padlásdeszka korhadt volt, leszakadt, s a kurátor a zsákkal együtt a pap elébe esett. Ijedtében csak ennyit szólt: - Hoztam a párbért, tiszteletes uram! Aporten fernix Temették a szegény embert. Siratta két fia meg a felesége. Nem maradt semmi vagyona, csak a porta. A főtisztelendő úr, amikor latinul búcsúztatta, hogy: aporten fernix, az asszony feljajdult: - Nem, kedves tisztelendő atyám, mind a kettőjöké a porta, nemcsak a Ferié. Azt hagyta meg az én megboldogult uram, hogy mind a kettőjöké legyen. A Ferié a fele, a másik fele meg a Jánosé. Jaj, istenem, istenem... Ami a gatyában volt... Az özvegy menyecske könnyes szemmel teregette a mosott ruhákat az udvaron. Arra ment a tiszteletes úr. Az asszony ekkor éppen egy gatyát terített. - Ne sírjon, Juliska, ezen már nem lehet változtatni - mondta neki a pap. - Hiába, így volt ez megírva az Otestamentumban.
