Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

sétára, de az asszony nem ment vele. Mondta, hogy inkább lefekszik. A férj gyanakodott, hogy itt valami huncutság van a dologban az asszony körül. Elment hazulról. Az asszony pedig a szobalányra rábízta, hogy ha keresik, mondja, hogy ő beteg, ne háborgassák, mert lefekszik. Egyszer csengetnek. Kiszól a szobalánynak: - Marcsa, ki jött? - Koldus - szólt a lány. - Adjál neki alamizsnát és küldd el! - Igenis! - szólt a lány. Egyszer megint csengetnek. - Marcsa, ki az? - Az őrmester! - Engedd be! - szólt az asszony. - Ha az úr megjön, adjál neki vacsorát. Ne engedd be hozzám, mondd, hogy beteg vagyok. Örömében pedig hozzáfogott dalolni: Hozd be, Marcsa, rokolyámat Es a cipőmet! Nincs már nékem semmi bajom. Jött az őrmester! Igen ám, de hazament a férj nemsokára! Ő is csengetett. Marcsa mondta az úrnak, hogy az asszonyság beteg, magára zárta az ajtót, lefeküdt, ne tessék háborgatni, tessék vacsorázni itt a konyhában. Az úr kérdezte, hogy kié az a ló az udvaron. Marcsa nem merte megmondani, hát azt mondta, hogy nem tudja. Erre az úr dühös lett. Kiabált az asszonyságnak, hogy nyissa ki az ajtót. Az asszony hallotta az urának minden szavát. Nagy hirtelen az őrmestert az ágyba fektette, és ő is lefeküdt az ágyba. Nagyon nyögött, mintha beteg lett volna. De mégis muszáj volt beengedni az urát. Az úr kérdőre vonta a feleségét: Kedves feleségem! Mi baj, angyalom? Mit keres a szürke ló Itt az udvaron? Nézd az embert, az oktondit, Hogy volna ez szürke ló? A tehenet idekötötte A szolgáló. Amióta világ fennáll És a magas ég, Felnyergelt fejőstehenet Ó, ki látott még? Kedves feleségem! Mi baj, angyalom? Mit keres a köpönyeg Itt a fogason? Nézd az embert, az oktondit, Még azt mondja, köpönyeg! A szobalány a rokolyát Akasztotta fel!