Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK

káromkodni. „No, majd jössz még te az én utcámba" - mondta Rántás Gyurkának. Úgy is lett. Nemsokára fedte a bíró a szőlőjét. Napszámosokat fogadott. Elhítta Rántást is. Gyurka szegény volt, mint a templom egere, ment dolgozni mindenüvé, ahova hívták. A munka után kért a bírótól egy dorongfát, hogy vinné haza. Míg vacsoráztak, Palkó a fát budiganajjal jól bepacsmagolta. Még segített is feladni a Rántás vállára. Ahogy Rántás hazaért, a melegen bent a konyhában irdatlan büdösség áradt a ruhájából. Szidta az asszony, hogy tán a budiba esett. Rántás Gyurka mindjárt tudta, hogy a bíró fia a ludas. De a kölcsönkenyér visszajár. Most abból kapott kóstolót. Rántás Gyurka meg Áron úr Rántás Gyurka disznót hajtott a putnoki vásárra. Ahogy beért a vásárra, rögtön eladta. Azután kezében az ostorral járkált a vásárban, nézelődött, ismerősökkel beszélgetett. Összetalálkozik a szuhai boltossal, Áron úrral. Kérdi tőle a zsidó boltos: - Megy-e már haza Rántáskám? Még van egy kis elintéznivalóm. Ha megvár, elmennék magával. - Jól van, Áron úr, elmehetünk együtt. Találkozzunk majd a Vám vendéglőnél. Úgy is volt. Áron úr kedveskedni akart a szívességért, hát behítta Rántást egy italra. Az bekapott egy féldecit, azután még egyet. - Iszik-e még egy stampedlit, Rántáskám? - Ha tetszik fizetni, Áron úr, megiszom. A harmadik féldeci után indulnak kifelé. Rántás pattingat az ostorral. - Hol a szekér, Rántáskám? - Hát az otthon van, Áron úr, a disznót gyalog hajtottam ezzel az ostorral. - No, hogy kupakolja meg magát a zádori csődör! - káromkodik Áron úr. - Fuccs a három féldecinek! Rántás Gyurka meg a bakter Rántás Gyurkának mindig a huncutságon járt az esze. Egyszer késő este, már elmúlt tíz óra, amikor megy haza az erdőből. A falu már csendes. Az utcán nem jár senki. A bakter se mozog. Biztos alszik az öreg. No, mindjárt felugrik - mondta magában Rántás. Megy a bakter ablakára. Megkocogtatja és beszól keményen: - Itt a csendörjárőr! Itt lakik-e az éjjeliőr? - Igenis, kérem alássan - mondta megszeppenve az öreg. - No, akkor keljen fel bakter, és jöjjön be a községházára! Sietve öltözik. Baj lesz, mert lefeküdt a szolgálati idő alatt. Nagy csizmájában kuburcol a bíróhoz. Nincs világosság. Hogy lehet ez? Zörget az ajtón. - Én vagyok, Kubai, a bakter. A csendérek szóltak, hogy jöjjek be a községházára a bíró úrhoz. - Nem az úton volt ugye, Pesta bácsi. - Nem. - No, ez volt a baj. Menjen most a szénatartóba. Van ott pokróc, feküdjön le. Nem jönnek azok a csendérek! Biztos az a kutyaházi Rántás Gyurka tréfálta meg kendet. Koton-kálvária Galo Jánossal történt ez az eset fiatal házas korában. Gyorsan jöttek egymás után a gyerekek, csak úgy sorjáztak. Egyszer azt mondja neki a sógora: - Vegyél sógor kotont a patikában, akkor nem lesz annyi gyereketek, mint a csirke. Nem sok idő múlva ment János a piacra, Putnokra. Vitte a feleségét tejjel, vajjal, túróval meg ilyesmivel. A Vám vendéglő udvarán állott meg. Adott a lónak enni, a felesége pedig ment eladni a holmit. Amikor az asszony elment, János azon töprengett, hogy kellene megvenni a kotont. Közel a Fekete Sas patika, csak be kellene menni. De csak nem jött meg a bátorsága. Bekapott két féldecit. Attól bátrabb lett. Megy be a patikába, látja, hogy sokan vannak a pultnál, meg van ott három falubeli asszony is. Szégyellte a kotont, hát csak egy pipereszappant kért. Bosszantotta nagyon a dolog. Hozzáfogott früstökölni, amikor eszébe jutott, hogy van nála egy notesz, kivesz egy lapot, ráírja, hogy mi kell neki, így senki sem hallja. Úgy is volt, felírta a lapra, hogy „kérek egy tucat kotont". Megy újra a patikába. Hát a pultnál éppen a gyógyszerész szép szőke lánya állt. - Bácsika, tessék! - Itt a recept, kisasszony! - Hányas számú kell, bácsika? - Nem bánom én akármilyen, csak tessék adni! Amikor az úton hazafelé menet elbeszélte a feleségének, hogy milyen kálvárián ment keresztül a kotonvétellel, az annyira nevetett, hogy összepisilte magát a szekéren. Rántás Gyurka meg a szőlőcsősz Régen történt, még akkor, mikor a szuhai szőlőhegyen Gyenes Peste volt a szőlőpásztor. A Bónis Lajos nagyságos úr szőlőjét kapálták az emberek. Délben ebédre nyárson szalonnát sütöttek. Bort ittak rá. Rántás Gyuri öntögette sorba a korsóból. Éppen