Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

Hajtsd pávádat a forrásra, Hogyha nem bízhatod másra, A forrásnál megtalálod, Ottan marad, majd meglátod. Mikor értek az erdőbe, Lehevertek az ződ füre, A leány elfáradt, ledűlt, És mély álomba elmerült. A legények, hogy ezt látták, Körülvették, vizsgálgatták, Csókot adtak a szájára, Szívöknek vigasságára. Fölébredett éjféltájba, Kakukkmadár szólására: Itt hagytak nagy magányságba, Szörnyű vadak prédájára! Jaj, Istenem, mit is tettek: A szoknyámat fölemelték, Jaj, megnyomták a hasamat, Elrontották koszorúmat! 0, Istenem, ki a mennybe, Ránk vigyázol fönt az égbe. Sújtsad őket ostoroddal, Mennyből hulló tüzes lánggal! 0, leányok, szép leányok, Kik még ez nem próbáltátok, Ne higgyetek a legények, Mind megcsalja a szívetek! Sajórecske, Sajó-völgy Paraszti kéziratos könyvből (1900-1910 k.) A megcsalt férj Beteg volt a királyné. Jött a szobalány, hogy csengettek. -Kijött? A szobalány bejelentette, hogy kődus jött. - Adjál neki alamizsnát, a kódus elmegy! Újból csengettek, és a királyné kérdezte: - Marcsa, ki az? (Marcsa volt a szobalány). - Az úr jön! - Adjál néki vacsorát! Az úr is elmegy! Aztán harmadszor, mikor csengettek, akkor megint kérdezte a királyné: - Marcsa, ki az? - Az őrmester! (Innen dalolva tovább:) J Itt az ud - va - ron? Kedves feleségem! Kedves feleségem! Mi bajod, angyalom? Mi bajod, angyalom? Mit keres ez a szürke ló Mit keres ez a köpönyeg Itt az udvaron? Itt a fogason? 0, te ember, bolond ember, Ó, te ember, bolond ember, Hogy volna az szürke ló? Hogy volna az köpönyeg! Tehenemet vezette ki Lepedőmet penész ette, Óda szolgáló! Kiterítettem! Szürke fólnyergelt tehenet Ezüstzsinóros lepedőt O, ki látott ilyet még, Ó, ki látott ilyet még, Amióta világ fönnáll Amióta világ fönnáll És a magas ég! És a magas ég! Hozd be, Marcsa, cipőmet, kabátom, Nincs már nékem semmi bajom! Hazáré! Jön az őrmester! (Az énekes prózában:) - Hazajött a férj! (Ezután ismét dalolva:)