Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK

sokára oly édes álomba merült, hogy szája is kinyílt. A gulyásné borzadva látta férje fogai közt megtépett ruhájának foszlányait, s bicskáját előrántva, elvágta az alvó szörny gégéjét és futásnak eredt. A férj is felpattant és űzte az asszonyt egészen a hegytető ormáig, ott a vérveszteség miatt eldűlt és kiadta lelkét. Vonaglásai közben, karmaival nagy mennyiségű forgókövet szaggatott fel a földből, s a nép azon a helyen, a Hol lerogyott, azzal a kővel hányta be élettelen testét. Ez a halmocska, mint a szakállas farkas temető helye - ma is látható és a nép ajkán »pásztorhányás« nevet visel."

36 A szakállas farkas történetével kapcsolatban azt tapasztaljuk, hogy a régi hagyomány Tompa versén keresztül újra és újra felfrissül. Putnoki értelmiségi emberek a mondát szinte kivétel nélkül Tompa versére való hivatkozással említették. Gecse Márton viszont, aki sem írni, sem olvasni nem tudott, nem kétséges, hogy a szakállas farkas történetét szájhagyományból örökölte. Arról nem tudott, hogy Tompa versbe szedte az esetet, magáról a költőről is halvány ismerete volt. Ebben az esetben tehát a mondai hagyomány fennmaradásában kettős tényező - írásos és szóbeli hagyomány - működését figyelhetjük meg. Putnok határában egy hegyi legelőre vezettek el adatközlőim. Megmutatták azt a helyet, ahol a szakállas farkast megölése színhelyén a felsége köveket ráhordva eltemette. Ezen a területen, a Kányás és a Hegyestető találkozásánál egymáshoz közel két nagyobb kőcsomót találtunk. A vélemények megoszlanak abban, hogy melyik a szakállas farkas sírja. Pucsok Barna (Putnok, 75 é.) egészen pontosan meghatározta a szakállas farkas sírjának a helyét. Szerinte a volt Dapsi-féle kocsma közelében van. Három hatalmas tölgyfa volt ott, s azok alá ásták el a farkassá változott embert. (Ezt a helyet nevezik Pásztorhányásnak.) A tapasztalatom az volt, hogy mindkét sírra egyaránt dobáltak követ az emberek a hagyomány hatására. Sőt, Putnok határában más helyen is csináltak kősírt a szakállas farkasnak. Gyermekkorom halvány emlékei közé tartozik egy iskolai kirándulás, amikor tanítónk a Zsuponyó-völgyben, egészen messze a Hegyes-tetőtől, egy kőcsomóhoz hívott bennünket, és amikor elmondta sokaknak már a szülőktől hallott történetet, rámutatott a kavicscsomócskára, mondván, hogy az alatt fekszik a farkassá változott pásztor. (Figyelemre méltó, hogy Gecse Márton elmondásában a Zsuponyó határrészt említi a szakállas farkas tartózkodási helyéül.) Aki a szakállas farkas sírja mellett elment, föltétlenül dobott rá egy követ. Az az erős hit volt ugyanis elterjedve, hogy aki azt nem teszi meg, a szakállas farkas kijön a sírjából, és az illetőt megkergeti. Sokan, különösen a gyermekek, már messziről vitték a követ, hogy rádobják a sírra. A putnoki 75 éves Pucsok Barna, aki a szakállas farkas történetét először a nagyapjától hallotta, elmondotta, hogy gyerekkorában gyakran mondták neki a szülei: „Vigyázz a szakállas farkastól! Ha arra mégy, hajíts rá egy követ!" Nem csodálkozhatunk azon, hogy több helyen emeltek kősírt a szakállas farkasnak, hiszen az erdőben, a hegyi legelőkön járó ember számára elsősorban az volt a fontos, hogy „megvédje" magát a „farkastól" azáltal, hogy követ dob egy kőcsomóra, amiről úgy véli, hogy az alatt fekszik a szakállas farkas. Valójában ebben az esetben pszichikai problémáról van szó. Arról, hogy a szakállas farkas történetét ismerő egyén lelkileg megnyugodjon, és biztonságban érezze magát azon a területen, ahol a hite szerint a szakállas farkas élt. A szakállas farkas ismertetett története jellegzetes megnyilvánulása annak, hogyan válik egy hiedelem mondává. A mondának a néphitből való kialakulására ebben az esetben jól rámutathatunk. A néphagyományban még ma is él a hit az ember állattá változásával kapcsolatban. Ez a néphit konkrét tartalommal telítődhetett meg egykor, lehetséges, hogy valóban egy pásztor megölésével kapcsolatban. Az állattá változás képzete tehát a konkrét történet lokalizálásával helyi mondává alakult. Ennek a helyi mondának néphitbeli gyökereivel és hátterével kapcsolatban a putnoki és héti néphagyományban az állattá változásnak még a közelmúltban is érdekes formáit figyelhettük meg. Gecse Márton (Hét) szerint különféle állattá lehet átváltozni. Van olyan ember, aki macskának, tehénnek vagy bikának tud átváltozni. De, aki pl. bikává változik, az más állattá, lóvá vagy tehénné sohasem tud átváltozni. Aki átváltozik, az az ördögi mesterséget folytatja. Rendszerint az embertársán áll bosszút. Dányi Lajos (Hét) az átváltozás tudománya megszerzésének a következő módját mondta el: Aki meg akarja szerezni az állattá változás tudományát, Luca estéjén kimegy a keresztútra. Csinál maga körül egy kört szentelt krétával. Amikor elérkezik az éjfél, mennek felé mindenféle állatok, tüzes bikák és tüzes szekerek. Az illetőnek nem szabad kimozdulni a körből. Ha kimozdul, megölik. A körön belül azonban nem tudják bántani. Feje felett egy hajszálon olyan nagy kerék forog, mint egy malomkerék. 36 Balogh Béla: Putnok mezőváros múltja s újabb kora 1881-ig. Rimaszombat, 1894. 64.