Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK

történetéből" címmel leírta, amit teljes terjedelemben közlök, irodalmi helyesírással, de a nevet meghagyva az általa írt Vidróckinak. „A dédnagyapámnak volt a bátyja Vidrócki Márton, így tudok az élete történetéből vajmi kevés eseményt papírra fektetni, amit a dédnagyanyám elmondott felőle, mivel ő személyesen ismerte és beszélt is vele. Vidrócki pásztorkodással kezdte már fiatalon az életét (juhász volt), míg be nem hívták katonának, szüleivel és öccsével élt együtt. Katonai szolgálatra behívták-e vagy önként ment, azt nem tudom, a nagymama elbeszélése folytán Vidrócki megszökött (a szökés okát nem tudom), de még szökés közben elfogták és a váci börtönbe zárták. Ott egy bizonyos idő után megszökött. Az elbeszélés alapján úgy történt, hogy a pandúr kikísérte a WC-re és ő annak az aknáján keresztül a Duna vizén át a hazafelé levő oldalra menekült, ami élete kockáztatásával járt, ő maga is kisebb sérüléseket szenvedett, de a rajta levő ruházat is bizonyította a golyó nyomait, amint azt a nagymama elmondotta, mivel őt és a ruhát ő is látta. A szökés után hazafelé jövet, úgy a Mátra, mint a Bükk hegység erdőrengetege az útjába esett, de csak hazatért szülei házához és rövid otthonlét után elment hazulról anélkül, hogy tudatta volna, végeredményében a katonai szökés kényszerítette, hogy elhagyja szülőházát. Ez volt a fő ok, hogy betyárkodásra szánta magát és már attól kezdve folytatta ezt az életpályát. Fő és állandó tartózkodása a Mátra rengetege, de a putnoki járás területén is megjelent, többek között a keleméri határban levő Budavölgy dűlőben volt egy pásztorház. Ma már a helyét egy vén diófa örökíti. Úgyszintén zádorfalvai Lotrán dűlőben, ahonnan be is látogatott a Ragály községben levő földbirtokos gazdaságaiba és tanyáikra, sőt egy alkalommal, illetve több esetben az uraság vendégül is látta és amit kért az uraságtól, azt meg is adták, amit ő nem tartott meg, hanem továbbadatta az embereivel a rászorultaknak. Ez a tartózkodása nem sok ideig tartott, elhúzódott a Mátrába és onnan látogatott még el, ez idő alatt szüleivel nem érintkezett. Szülei és öccse Zádorfalva községben laktak. így történt egy alkalommal, hogy felkereste szüleit és öccsét, amikor azzal a szándékkal ment haza, hogy öccsét elvigye magával, egy fél éjszakát töltött régi otthonában. (Az elmondottak alapján öltözete és felszerelése kétoldalt pisztoly, 3 tőr a széles derékszíj, illetve övön és egy fényes balta.) Már akkor nős volt a dédapám és elkísérte Zádorból Szuhafő felé egész a Kubik-féle házig, amikor édesanyjuk utolérte (a mama mondása szerint el is csalta volna, ha az anyja meg nem fogja a neveletlen ujját és mivel nem eresztette el, így sikerült visszavinni az öccsét a feleségéhez.) Ez volt Vidróckinak az utolsó szülői és testvéri látogatása, utána még adott időnként életjelt és üzenetet is küldött hozzátartozóinak a bajtársaitól. Ezzel cáfolhatók meg azok a téves mondák, hogy a Vidrócki bandája kegyetlenkedett, ezek az állítások nem felelnek meg. Sőt, a szegényeket állandóan segítette, erre tudok egy történetet mondani. Egy alkalommal ment egy özvegyasszony az erdőn keresztül a vásárra a lányával és találkozott Vidróckival, s mondta az asszony, hogy nagyon megijedt, azt gondolta, hogy Vidrócki, és megkérdezte, hogy miért fél tőle, ő azt válaszolta, hogy mert nagyon kegyetlen a fehércselédhez, persze Vidrócki nem mondta meg, hogy ő az, csak kérdezte, hogy minek mennek a vásárra, és megmondta az asszony, hogy a lányának stafírungot venni. Ugyanakkor Vidrócki mondta neki, hogy délután majd ezen a helyen találkoznak, de a pénzét ne költse el. Találkoztak is és Vidrócki ellátta az asszonyt nagy ajándékokkal, amit különben is vásárolni akart és akkor mondta meg, hogy én vagyok Vidrócki, aki nem bánt senkit, csak a szegényeket ajándékozza, tehát ne féljenek őtőle és a bandájától. Volt még egy kirívó eset, amiben egyesek azt állították, hogy Vidrócki egy terhes asszonyt meggyilkolt, de ez nem igaz, hanem a helyettese cselekedte és emiatt lelte halálát, miért is a bojtárját, ill. a helyettesét felelősségre vonta érte és a többi bojtárjai is elítélték. Ezután meg voltak a napjai számlálva, mert a segédje hátulról leütötte, viszont a többiek pedig a segédjét. Vidrócki sírhalma a szilvásváradi temetőben van. Egy özvegyasszony, aki Vidróckinak volt a szeretője, sokáig ápolta a sírhalmát, állítólag még jelenben is ápolják. Vidrócki nevezetes helyei Nagyvisnyó-Szilvásvárad és vidékén voltak. Több helyek és forrásvizek örökíti nevét a történtekről."

2 Szála István leírásából kitűnik, hogy a családi hagyományba mondai elemek is kapcsolódnak. Hasznos lenne, ha alapos filológiai vizsgálattal az eddig feltárt adatok és még további szükséges források 2 Az emlékirat É. Kovács László kérésére készült. L. Gömöri Archívum, ltsz.: 795.