Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK

Nem cifra úr volt ott, és mégis csalódott, Kit lát maga előtt, a Mátyás diákot! Szervusz Mátyás diák! Kiált nagy örömmel, Kezet szorít vele mind a tíz körömmel. Mátyás diák aztán ment elől, folyosóról folyosóra, ajtóról ajtóra, Bente utána és Egy nagy csarnokba toppannak, Tarka színű márvány fala vagyon annak. Egyenesen felmegy a trón magasára, A Bente úrnak nagy bámulatára. És ott a sisakot fejére felcsapja, Vagy száz úr pedig a magáét lekapja. Megszólal a király, ne hálálkodj Bente. Ott van a tálban az ebéded. Nekem is szokásom a lencsét tormával trágyázni... Egyél... Egyél... Fölemeli a fedőt a tálról, hát tiszta színarannyal, ezüsttel van tele. Hát ez nem lenne lencse - torma. Eztet nem emészti meg, csak a tarsoly gyomra. Előre fordítá a tarsolyát, és mind belerakta. De a király még ismét oda tétetett egy tálat, de Bente nem fogadta el. Nem, Uram Királyom! Te is kiadtál a második tálon, Kell majd a sok hó pénz a nagy hadseregnek, Hadjárat, tudom én, pénz nélkül hogy nem megy. Most pedig Bente ide figyelj ! Te légy király bíró, pusztuljon a kevély, Már mire haza érsz, ottan lesz a levél. Ne tedd azt, Királyom! Csak az Olt vizének adasd vissza a felét és tégy engem hadnaggyá ott a végvidéken, hadd rontunk mi elöl majd az ellenségen. Vesd ki ránk, hogy hányat vágjunk le szakmányban... Ha ki-ki levágta, térjen hazájába. Mátyásnak szemében felszökött a könnyű, A hirtelen érzést titkolni nem könnyű. De hol a mente, Bente? Hát ott Cinkotánál van egy ilyen mélység, Abba bele esni iszonytató rémség. Ottan esett le a mente a nyakambul, És csak alig tudtam kigázolni lovastul. Az urak közül hallatszott, hogy nem úgy hívják-e azt, hogy Cinkotai icce? Ha tudják, ne kérdjék, dörmögött a székely. Erre a főurak, akik ottan voltak, mentét és kacagányt sorba lekapcsoltak... A Bente vállára szállott valamennyi... Húsz mente láncostól, dolog azt emelni. (AIsószuha, Szuha-völgy) Valent István meséje Mátyás király felöltözött ruhába, hogy mongyam csak no, nem vándorruhába, hanem deákruhába öltözött fel, és úgy indult el, mert hallotta, hogy az ő komornyikja ott abba a városba, ahol vót a komornyikja, má nem tudom azt a várost, ott nagy ünnepélyt csinált az a pénztárnokja - komornyikja másképp - osztán így aranytálakat csináltatott és ő arra taposott mindig ahova mentek, díszruhába öltözött, osztán úgy mentek körül valami szép sétahelyen. Aranytálat csináltatott, osztán azon taposott, oszt úgy ment, oszt úgy éjengezték őtet, nagy pompával. Mátyás király ezt meghallotta, mondom, oszt deákruhába öltözött, osztán elment, hogy megnézi. Amikor megye, hát ugye, azelőtt még nem vót vonat, ő meg gyalog ment, nem ült lóhátra sem. Hát ahogy megyén egy erdőn keresztül, éppen akkor hajtotta má estefelé vót az idő - hát akkor hajtotta a juhász a juhokat befelé a tanyára. Köszön neki, kérdezi tőle, tessék má mondani, messzi van még ez és ez a város? - Hát, kedves öcsémuram az még jól el van, te oda nem érsz, majd csak hajnalkor érsz oda, ha... Ne indulj má éccakának idején, mer még valami vadállat is megfog. - Nem tudta ő, hogy király. - Hát, gyere be, osztán elhálsz má itt az éccaka velünk. - Hát, nagyon szépen köszönöm bácsikám, ha ad helyet. - Hogyne adnék, sok ember elhált má énnálam, sokan vótak má itt így, ilyen vándor fiúk, oszt itt háltak nálam, jól is tartottam őket. Hát, ő visszament vele. Hát, mikor behajtották a juhokat, esztrenkára kellett hajtani, hogy fejjék ugye a juhokat. Szól a feleségének: - Gyere ki, oszt hajtod esztrenka alá a juhokat. Azt mongya Mátyás király: - Ne tessék kijönni, nénike, majd én hajtom a bácsinak a juhokat. - No, öcsém, jól teszed, ha segítesz, majd az aszszony addig megfőz. Eriggy be asszony, oszt készíccs, ott van az a juh, akit vágtunk, oszt csinálj belőle pecsenyét - azt mongya, akit reggel vágtunk juhot. Hát, mikor osztán má megfejtek, ő hajtotta mindig, az esztrenkára, mer úgy híjják esztrenka, ahogy a juhászoknak megyén a juh, osztán úgy fejik meg. Mikor oszt megfejték a juhot, bementek, oszt leültette őket az asztalho, Mátyás király diákját. Mátyás király vót, csak dijaknak vót felöltözve. - No, uramöcsém - mer azelőtt úgy monták - hát mongyad má, hogy honnan gyösz te? - Hő, bacsó gazda, messziről gyövök én. - Hunnat uramöcsém messziről? - Budavárról, onnan Budavárról, - Akkor te hallottál Mátyás királyról!