Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK

Akkor jó összepüfölte Mátyást a börtönőr. A főbíró meg mondta: - No, itt van a fizetés, de a két métert még vágd fel! Mit volt mit tenni, Mátyás királynak még fel kellett vágni a két métert. Fel is hasogatta osztán. Minden harmadikra ráírta, hogy: Mátyás király vágta. Azelőtt még nem mindenki tudott olvasni. A szolga hordta be a fát, mert akkor még fával tüzeltek. Feltűnt a szolgának, hogy sok fán van valami írás. De, hogy mi, ö nem tudta elolvasni. Azt mondja a főbírónak: - Főbíró úr, kérem szépen, minden harmadik fán látom, hogy van valami írás. - Hogyhogy? Hozzad csak ide! Viszi oda. A főbíró elolvassa, ő fel tudta olvasni, hogy Mátyás király vágta. Elsárgult, elsápadt. - Mi lesz most már velem, ha csakugyan ő vágta! Mikor éppen sopánkodik, hát, gyön hintón, gyönyörű szép hintón Mátyás király. Az udvaron kérdi: - Hol van a szolgabíró? A szolgabíró bent volt a szobában, reszketett, mint a kocsonya. - Küldd csak ki! A szolgabíró térdepelve könyörgött, hogy bocsásson meg neki Mátyás király. - Nincs bocsánat! Nem fizettél a szegényeknek! Amiért dolgoztak, te összeveretted! Te bitang! Akkor Mátyás király a főbíró hátán összehasogattatta a bőrt. Vér folyt a hátából. Addig verette, üttette, míg csak teljesen vége nem lett. így bánt el Mátyás király a főbíróval. fSajószentkirály, Sajó-völgy) 4. Mátyás király egyszer Kolozsváron járt. Szegény ruhába volt öltözve. Fáradt volt, hát leült pihenni a mészárszék lépcsőjére. Akkor úgy hittak, széknek, ahol a húst adták, akkor még monarchia volt. Hát, ahogyan ott üldögél, jött egy hajdú. Jól rávágott a hátára, hogy mit lóg ott, mért nem megy fát hordani. Mert akkor a kolozsvári bírónak hordták a fát. Mátyás ment, ment hát, mit tudott vóna tenni. Már voltak ott sokan munkások. Dolgoztak erősen. Mátyás is dolgozott, hordta a fát. Beszélgetett a munkásokkal. Kérdezgette őket. Megtudta, hogy a bíró mindig dolgoztatja a szegényeket, de sohase fizet. Panaszkodtak neki nagyon. Mondták, majd ő is meglátja, hogy nem kapja meg a bért. Akkor Mátyás király két hasáb fára ráírta a nevét krétával. Berakta a többi közé a kalitkába. Hát valóban úgy is volt. Amikor berakták a fát, a bíró a hajdúval elzavartatta a munkásokat. Senkinek se fizetett. Mátyás akkor visszament Budapestre. Nem sokkal azután táviratozott Kolozsvárra, hogy megy látogatóba. Hát ugye, nagy pompával fogadták. A bírónál volt megszállva, ott volt kvártélyon. Mondta a bírónak, hogy de sok jó fája van, mikor hordatta, biztos sokba került, meg hogy mennyit fizetett. A bíró mondta, hogy bizony sokba került, milyen jól megfizette a munkásokat. Akkor Mátyás király megparancsolta, hogy dobolják ki, jöjjenek a bíró udvarába azok a munkások, akik hordták a fát. Hát jöttek is. Mátyás király kérdezte, hogy ráismernek-e, ő velük együtt dolgozott. Akkor már a bíró megijedt. Tudta, hogy baj van, mégpedig nagy baj. Mátyás király kérte az embereket, hogy szedjék szét az egyik rakást. Megmutatta, hogy melyik kalitkát. Úgy is volt. Abból előkerült a két hasáb, amire ráírta krétával a nevét. No, mondta a bírónak, itt a bizonyíték, hogy ő is dolgozott, de nem kapott semmit. Amiért így sanyargatja a munkásokat, bűnhődnie kell. Két órán belül lógnod kell -mondta neki. A bíró térdre esett, könyörgött, hogy hagyja meg az életét. De Mátyás király nem kegyelmezett. A bírót a főtéren felakasztatta. A vagyonát meg szétosztotta a munkásoknak. Kihirdette, hogy így jár minden gazdag, aki a szegényeket veréssel hajtja a munkába, azután pedig a bérüket nem fizeti meg. (Rozsnyó, Sajó-völgy)